2009. nov. 26.

Gyönyörű érzés Anyának lenni

Gergő újabban nem az ágy, szekrény vagy egyéb dolgokba kapaszkodva gyakorolja a járást, hanem egy-két napja a két kezembe kapaszkodva próbálkozik tenni a lábait előre. Még nagyon esetlenül. Illetve azzal is próbálkozik, hogy megálljon, ami ugye még egyáltalán nem megy Neki, mégis egyre többet elfelejti, hogy Ő még nem tud kapaszkodás nélkül állni. Kétszer már 1-2 másodpercig állt, de a feneke még mindig nagyon nehéz.
A fogak még mindig szenvedtetik Gergőnket. Tegnap felcserélte az éjszakát a hajnallal, ami rám nézve nehezebb mert általában éjfélnél előbb ritkán alszom el, így akkor nem okoz gondot a nyügi, de hajnalban sokkal nehezebb volt most felkelni. Negyed 4-től egészen 7-ig amikor is kelni szokott folyamatosan hol felébredt hol visszaaludt. Azt hittem majd délelőtt hamarabb lesz álmos és majd én is kialudhatom magam, de nem így lett, ugyanis délelőtt nem is aludt.
Nem tudom, hogy a fogacskák miatt van-e, de Gergő mostanában bújósabb lett. Napközben is képes a munkáját otthagyni és odabújni hozzám, felmászik a karjaimba és átölel. Ott van egy kicsit majd megnyugodva magamra hagy és megy vissza dolgozni. Vártam már, hogy mikor jön el az ideje annak, hogy önmagától átöleljen, így most az elmúlt napokat nagyon élvezem. Mivel fiú valószínű nem lesz nagyon bújós, vagy legalábbis nem sokáig, így ki fogom használni az összes percet és másodpercet amit a fiam karjai közt tölthetek. Mostanában már a kiságyból is mutatja, hogy vegyem ki akkor mikor odaállok. Odamászik a rácshoz és nyújtja a karjait felfelé, illetve átkéretszkedik egyikünk kezéből a másikunkéba. Ezek a mozzanatok azért ilyen fontosak számomra mert ezek már mind mind az Ő saját akarátából vannak, és ez csodálatos. Csodálatos látni a fejlődést és visszagondolni a születése időpontjára mikor még nagyon picike volt, a pelenka szinte majdnem a hónaaljáig ért. Most meg itt jön-megy körülöttünk és kezdi kimutatni az érzéseit nem csak sírással. Gyönyörű érzés Anyának lenni.
Még a kórházban áprilisban.

Már itthon májusban...
júniusban,

júliusban,

augusztusban,

szeptemberben,

októberben,

novemberben.

A képeket próbáltam úgy megmutatni, hogy nyomon követhető legyen a fejlődés az első mosolytól és hozzátáplálós falatoktól kezdve a felülésen majd mászáson keresztül az állásig.

3 megjegyzés:

  1. Hű, de nosztalgiázós kedvedben voltál! :-D
    Gergő lassan szaladni fog! :-p

    VálaszTörlés
  2. Mi is pont ebben a cipoben jarunk:( Szintem nem kerulok agyba ejfel elott es iszonyat nehezen veszelem at a nem alvos ejszakakat. Lorinal eszre se vettem az uj fogak erkezeset, 1 eves koraig szinte fel se sirt almaban, igy most ez olyan nehez.
    Ruben is anyas, de en a betegsegenek tudtam be. Azert igy is szuper erzes, bar nehez megtalalni a ket gyerek kozti egyensulyt.
    Tok jok a kepek!
    Debi

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok!
    Nagyon sokat fejlődött Gergő! És innentől kezdve még gyorsabban fog. Én is nagyon élvezem a bújásokat, bár Bogi kezdettől ilyen volt. Inkább mostanában kezd zsörtölődni, ha én ölelgetem. De tényleg isteni, ahogy ölel, meg puszikat ad.
    Puszi nektek
    Jó egészséget!

    VálaszTörlés