A tegnapi napon itt Gádoroson az egyik egyház diakónusa ruhaosztást szervezett. Mindenki aki mehetett kapott egy meghívót. Sok-sok anyuka gyűlt össze. Németországból hozták a babaruhákat és mindenki annyit vihetett haza belőlük amennyit bírt. A rutinosabbak zsákkal mentek, mi Gergővel csak egy vászontáskát vittünk magunkkal azt is csak azért, hogy legyen majd mibe hazahozni a kenyeret. Vagyis mi elég készületlenül mentünk, de ez volt az első ilyen alkalom amire mi is hivatalosak voltunk. A ruhák nagyon tiszták voltak és mindenféle volt. Még játékok is voltak. Egy zörgő színes plüss szerű labdát sikerült szereznünk. Gergőnek miután megszáradt oda is adtam és úgy tűnik nagyon bejön Neki. Mikor ruhákat kapunk vagy veszünk mindig az az első, hogy kimosom és kivasalom őket, így most még a szárítón lógnak a tegnapi szerzemények, de azért nagyon kíváncsi leszek mennyire lesznek rá jók. Van köztük olyan is amit már tavaszra gondoltam, de sikerült mostanra téliesebb vastagabb nadrágokat, pulóvereket, egy harisnyát és zoknikat is válogatni. Legalább ezeket sem kell megvenni.
A mai napon szinte egész nap ki sem mozdultunk itthonról mert annyira csúnya volt az idő. Reggel esett az eső majd délutánra ugyan abbamaradt, de elég hidegnek tűnt ablakon keresztül, így csak a megszokott esti sétánkra mentünk, azaz akkor amikor Apa is hazaért és megvolt az uzsi elmentünk a boltba. Ekkor bealudt Gergőnk. Rájöttem arra, ha délután 4 után alszik akkor még 8-kor is kukorékol, de ha nem hagyom aludni, akkor rendesen ahogy szokott 7-kor megfürdünk és jöhet vacsira a tápszere, majd sokszor ekkor már a kezemben elalszik kaja közben. Azonban ez már két napja nem így volt, mert 4 után tegnap is meg ma is aludt, így a vacsi után játékkal próbáltuk az energiáját csökkenteni, ami negyed 9-re fogyott el.
Holnap délután ismét babalátogatásra megyünk, most a másik kórházi szobatársammal és kisfiával fogunk találkozni. Remélem jót fogunk beszélgetni. A fiaink közt kb. 7 óra a különbség a Valter javára, vagyis Ő még 13-án született este még mi már 14-én hajnalban. Alig várom már, hogy mi újság van Velük, mert azóta, hogy elbúcsúztunk a kórházban csak e-mailen keresztül beszéltünk néha.
Itt a képen az új játékkal játszik épp Gergőnk.
Itt pedig az D-vitaminját kapta meg, illetve utána a kanalat amiről adni szoktuk Neki, ami határtalan boldogsággal töltötte el, hogy az Ővé lehetett.
Jól jönne mindenhol egy ilyen ruhaosztogatósdi... :-) Biztos találtatok tuti dolgokat.
VálaszTörlésMáténak is pont olyan lasztija van! :-)
Egyébként Máté még nem mászik. Legalább is a földön nem... De ha ülünk és ölbe kapjuk, akkor az az első, hogy nyomja ki a popót és húzza a lábait. Persze visszafelé is nagyon megy: kinyújtja és állni akar. Abban az a legrosszabb, hogy a lábujjait behajlítva, kapaszkodóan tartja és nagggyon nyom-szúr..
A földön meg még csak a karjaival húzza előre magát, de egyszer-kétszer próbálja pakolni a lábát is. Kell még hozzá idő, de lehet, hogy hamarosan mászni fog.
T.