Vasárnap unokatesó látogatáson voltunk. Ebédre voltunk hivatalosak Gergő 3,5 éves unokatesójáékhoz Zsókához, azaz Csabi és az én keresztlányunkékhoz. Mivel délelőtt Gergő aludt ezért nem értünk oda 11-fél 12-re ahogy meg volt beszélve. Az éjszaka leesett hó miatt pedig még tovább késtünk, így csak fél egy körül értünk oda. Gergő ebédjével kezdtem. Próbáltam megetetni, de most nem kellett Neki a levesből kihalászott zöldség. Valószínű még nagyon darabos volt neki mert csak villával nyomkodtam össze, turmix hiányában. Maradt a bébiétel amit viszont benyomott. Ebéd után beszélgettünk egy kicsit majd megkértek, hogy vigyem ki Őket a tesco-ba. Mivel a kislánynak is most akarták megvenni a karácsonyi ajándékát ezért elvittük a másik unokatesóékhoz a kis Illésékhez Zsókát és Gergőt. Csabi is ottmaradt a testvériéknél, így csak én mint a sofőr és keresztlányunk anyja és annak jelenlegi élettársa mentünk ki a tesco-hoz. Ilyenkor még nem is voltam mikor ennyire sokan vannak ott. Nem volt 3 tárolóban sem kocsi, így halásznom kellett egyet egy kijövő vásárlótól. Ismét sikerült olcsón pelust venni. Mivel már a 4-eset használjuk éppen, hogy volt ebből pár csomag. 3-masból már nem lett volna. Tesco után visszamentünk a három gyerkőchöz, akik játszottak addig egy nagyot. Mivel Gergő nem aludt egész délután és ekkor már fél 5 volt nagyon fáradtnak tünt. Egy kicsit hangosabban szólt valaki a társaságban (voltunk vagy 8-9-en) és Gergőnk el kezdett sírni ezen. Ekkor hogy vígasztaljam meg, odabújt hozzám és ismét kihallani véltem azt melyre már pár napja felfigyeltem de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, hisz még korainak véltem, de miután sógornőm és a párja is igenlőn egyszerre azt mondták, hogy Gergő tényleg azt mondta, hogy any, ekkor büszkébb lettem magamra. A kisfiamnak én vagyok az any. A héten már hallani véltem olyankor mikor kimentem a szobából és addig betettem Őt a kiságyba, ami nem igen tetszett Neki és sírós hangon kétszer is utánnam szólt, hogy any, any. Akkor még nem gondoltam, hogy tudatosan használta de így, hogy most más is észrevette talán már tényleg tudja Gergőnk használni e szót. A vigasztalásból végül altatás lett és a kis Illéske kiságyában végül aludt egy fél órát. Ekkor felébresztettem hiszen már fél hat lett és menni kellett volna hazafelé. Az autóban még aludt egy fél órát. Este végül fél 9-kor sikerült elaltatnia az apjának. Ja és az éjszaka, napok óta először, nem ébredt fel. Ezt annak vélem betudni, hogy a tesco-ban vettem porszívós orrszívót, mert én továbbra is úgy véltem nem a szoba szárasságától szipog, hanem mert van az orrában valami. Így is lett, sikerült kiszippantani a bennelévőket és jót aludtunk napok óta először. Végre nem volt bedugulva az orra. Utánna reggel is majd ma este is lefekvés előtt használtuk, és nagyon jól tűri, nagyon ügyes pedig azt hittem félni fog, mert a porszívót nem igen szereti. Eltűri de csak akkor nagy legény ha én is ott vagyok mellette addig amég az apja porszívózik.
Ma azaz hétfőn Békéscsabára voltunk hivatalosak Csabinak az egyik rokonáékhoz. Egy nagyon aranyos és kedves család. Apuka vízműves épp úgy mint Csabi (a december eleji céges bulin beszélték meg ezt a találkát), az anyuka védőnő (meg is adta a telefonszámát, miután meséltem, hogy a mi védőnőnk nem sokat foglalkozik velünk), végül két egyetemista lány. Jó volt a hangulat és úgy láttam, hogy mint védőnő valóban a szakmájáért él és hal. Sok jó tanáccsal látott el a nevelés terén, sőt már annyival, hogy egyszerűen megjegyezni sem tudtam mind, de ismételten kiderült, hogy az anyai ösztönök nagyon jók, mert a tanácsai nagyrésze működik nálunk úgy, hogy nekem ezt senki nem tanította. Végül este fél 6-ra értünk haza. Gergő végül 8-ra aludt ma el. Az apja pedig szerintem 9-re, ő is nagyon elfáradt a napba, pedig nem is ő vezetett. Igen csak figyelni kellett a havas úton. Bár Orosháza és Békéscsaba közt már reggel volt olyan hely ahol már száraz volt az út, de Gádoros és Orosháza közt csak a kanyarokban volt lesózva.
Mi is készülünk a karácsonyra bár nem látszik a rénszarvas a rucin de azért ott van.
Az "any-any" nálunk is menő, főleg síráskor, de nem hinném, hogy tudatos...
VálaszTörlés