Jöhet az új év

A héten még itthon van apa, ezért együtt voltunk szinte minden percben hármasban. Nyugisak voltak a napok. Reggel fél 7-fél 8 közt kelés, 8-kor reggeli, délelőtt Gergővel együtt visszaaludtunk egy fél órácskákra, majd délben ebéd végül a délutáni alváskor egy kicsit hosszabban belehúzva volt a héten olyan nap is mikor két órát aludtunk mindhárman. Lett volna dolgom (pl. takarítás) de mivel más nem csinálja meg rajtam kívül ezért úgy voltam vele megvár a munka. Ha apa megtehette, hogy pihen akkor én is pihenéssel töltöttem a napokat. Jövőhéttől úgyis csak kettesben maradunk Gergővel, így majd vissza kell szoknunk a rendes kerékvágásba. Majd akkor jöhet a takarítás is. Addig pedig próbáltunk mindannyian pihenni. Voltunk tesco-ban is ahol először ültettük Gergőnket a kocsiba úgy, hogy kidugtuk a lábait. Eddig vagy a bébihordozóba vittük be, vagy a tesco-s bébihordozós bevásárlókocsit használtuk. Nagyon tetszett Gergőnknek, hogy végre mindent láthatott amit csak akart. Forgatta a fejét mindenfelé és teljesen nyugodt volt, hogy nem kényszerítettük Őt a bébihordozó fogságába. Itthon is egyre kevésbbé tudom abban etetni. Már egy ideje szeretnénk etetőszéket venni, de még nem találtam olyat ami tetszene. Jók voltak az év utolsó napjai. Együtt hármasban, nyugiban. A szilveszter napja is itthon telik nekünk tévénézéssel.

Mostanában Gergőnk egyre többször próbálkozik azzal, hogy a két kezét fogva teszi egymás elé a lábait. Próbálkozik olyannal is, hogyha valamiben kapaszkodik akkor átfordul és próbál a másik oldalra átmenni, néhány esetben átesni, mivel még nem bírja felmérni a távolságot és sokszor távolabbi mint ahogy Ő azt gondolja. Még nem tud egyedül állni, de látszik rajta, hogy nagyon szeretne már. Én nem siettetem, hisz ráérne még.

A mai napon felmászott az ágyunkra egyedül, segítség nélkül. Eddig csak akkor tudott felmenni, ha rálépett valamire és úgy lépett tovább, de ma minden emelkedő nélkül felmászott. Sajnos én épp nem láttam, de az apja csodálattal figyelte, majd mesélte el nekem. Mostmár majd meg kell Neki tanítani azt is hogyan tud lemenni.

Tudom, hogy korai a beszédfejlődéséről beszélni, de úgy veszem észre nagyon figyel és próbálkozik. Hisz mi lenne ha nem próbálkozás pl. az ha azt mondom Gergőnknek, hogy Dezső (akkor szoktam Őt így szólítani, ha olyna helyre megy ahova nem szabad) és Ő azzal válaszol, hogy Dede. Nem mondja tovább mint máskor, hogy dededede, hanem csak ennyit mond és határozottan és ezt már nem egyszer-kétszer figyeltem meg hanem többször.

Az utánzással kapcsolatban: tegnap például olyannal szórakoztattam, hogy a hátára fektettem és a nyakát puszilgattam, ahol nagyon csikis. Végig kacagott. Majd megfordultunk és azt játszottuk, hogy most Ő győzött le engem. Ekkor ugyanúgy elkezde puszilgatni a nyakam mint ahogyan én Neki és próbálta ugyanazt a hangot utánozni amit én adtam ki akkor amikor Neki csináltam. Hihetetlen volt számomra, de valószínű, hogy az utánzással egyre többet tanul tőlünk. Legalábbis remélem, hogy ez így van. Mostantól jobban oda kell figyelnünk arra mit teszünk és mondunk.

Kívánunk minden olvasónknak nagyon sok boldog új évet.