9. hónap

Gergő ma 9 hónapos. Voltunk is méretszkedni, ahol kicsit meglepődtem. Azt mertem gondolni, hogy 9 kg már van, de azt nem hogy már túl is lépte és 9,19 kg. A cm továbbra is 73. Örülök is neki, hogy most csak hízott, hiszen jó lenne a ruháit szélességben is kitölteni. Sokszor a rugdalódzók ujja rövid, mintha háromnegyed ujjas lenne, de széltére meg legalább még plusz félszer beleférne. Elég sokan voltunk a tanácsadáson és még a védőnőnk is egyedül maradt miután a másik védőnő elment szülni. Lehet, hogy más is így gondolkodott, hogy az év második rendelési napján jön csak, hátha az elsőn sokan vannak. Így, hogy várnunk kellett kb. fél óra alatt végeztünk. A doktornő gyorsan próbált mindenkitől szabadulni, hogy mihamarabb fogyjanak a rendelőben. Gergőt sem nagyon vizsgálta meg csak épp a szokásosakat nézte meg, nézte volna meg, ha Gergő hagyta volna. Még mindig nem szereti a vizsgálásokat, pedig most még a doktornő a dinót is megvizsgálta Gergő előtt, hogy abból erőt meríthessen, de nem vált be a csel. Megemlítettem a popsipirosodást és a hígabb székletet is de nem nagyon foglalkozott vele a dokinéni miután mondtam, hogy mindkettő elmúlt. Elsoroltam neki a kamillateás fürdetést, a sudocream popsikrémet és azt mondta ő is ezeket javasolta volna, vagyis meg volt velem elégedve. Az anyai ösztönök továbbra sem csalnak. A tanácsadás után kiváltottuk a tápszert és egyéb már régebben nekem felírt gyógyszereket. A gyógszertárból átmentünk a boltba ahol sikerült vacsorára bevásárolni. Gergő holnap ebédre szintén a mai vacsinkból fog kapni. Vagyis krumplipüré volt belekevert kockára vágott kaliforniai paprikával mellé pedig sült csirkecomb. Gergőnknek két adagot is összeturmixoltam így holnap és holnapután is ezt eszi.

Boltból hazafele jövet elaludt Gergő a babakocsiban így gyors bedobtam a vásárolt dolgokat és mentünk még egy kis sétára, hogy aludhasson. Kettőkor mentünk el itthonról de mire a sétából is hazaértünk jöhetett a négy órási uzsonna. Este fél 8-kor pedig már aludt is a drágánk.

Az időben visszafelé haladva szerdán nem történt velünk semmi különös azonban kedden ismét elkezdődött a babazene, melyre természetesen mentünk. Először gondolkodtam, hogy nem megyünk, de nem bántam meg, mert Gergőnek ismét nagyon tetszett. Néha sikított is jó nagyokat. Egyszer azonban volt, hogy eltörött a mécses mert a foglalkozásvezető kiosztott mindenkinek egy-egy hangszert és szerintem egy kicsit hangosnak vélte Gergő, plusz rájátszott még az is a sírásra, hogy nem engedtem meg Neki, hogy megegye a csörgőt, amit mi kaptunk, de számomra mégis úgy tünt a hangzavar jobban idegesítette. Mivel nem a szokásos hölgy vezette le a foglalkozást, hanem a segítsége akit meg szokott kérni mikor Ő megbetegszik, ezért egy kicsit rövidebb volt az éneklés és így maradhattunk még egy kis beszélgetésre. Ez azért volt jó mert már régen nem találkoztunk, a téli szünet miatt. Most sok Gergővel egyidős baba jött, így élvezték egymás társaságát, még mi az anyukák jókat beszélgethettünk a gyerkőceink fejlődéséről. Mivel hazafelé jövet Gergő elaludt az autóban, ezért este 7-kor nem tudtuk elaltatni. Végül fél 9-kor aludt el, de az apja megjegyezte, hogy a babazenén talán kávét osztogattak, hogy így pörög Gergő?

A másik amit le szerettem volna írni, hogy múltkor a születéstörténetnél rosszul írtam egy dolgot. Ugyanis azt írtam, hogy vasárnap kint veteményeztünk a kertben pedig nem. Azt csak szombaton csináltuk és vasárnap Gergő unokatestvérének a szülinapi buliján voltunk, ahol készült rólunk fotó is.

Ezek az utolsó pocakos fotók rólam. Minidg próbáltam tapadósabb pólókat hordani, hogy látszódjon valami, de ha pulóverben voltam akkor csak a közeli ismerősök tudták, hogy terhes vagyok.

Ez a tévedés úgy jutott eszembe, hogy Csabival már most Gergő szülinapi buliján gondolkodtunk és eszünkbe jutott, hogy tavaly hol is voltunk olyankor, mivel az Illéssel egy napon született Gergő csak két évvel később. Még majd sogórnőméket is meg kell kérdezni, hogy Ők hogyan is szeretnék a szülinapját az Ő kisfiuknak megünnepelni. Ebből a szempontból nem is olyan szerencsés, hogy pont egy napon születtek. Hiszen így nehéz összehozni egy közös ebédet. Mert nekik is vannak olyan rokonaik akiket mi miért hívnánk és nekünk is vannak olyan rokonaink akik nem valók az ő fiuk születésnapjára, ugyanakkor mi is hivatalosak lennénk az ő bulijukba és mi is hívnánk őket. Kicsit bonyolult, de majd kiderül áprilisban. Azért gondoltuk, hogy időben elkezdjük szervezni, mert nekem még meg kell addig tanulnom kék színű habos tortát sütnöm de nem csokisat, mert a kakaótól egyenlőre még kicsattog Gergő, és hát az év eleji sok-sok munka miatt szeretnénk mindenkit időben értesíteni, hogy arra a hétvégi napra majd ne tervezzenek mást. Mivel 14-e szerdára fog esni ezért vagy az előtte vagy az utánna lévő hétvégére tervezzük az első születésnapi zsúrt.

A 9. hónaphoz visszatérve mostanában nagyon sokat agyalok azon, hogyan fejleszthetném Gergőt. Keresem a fejlesztő játékokat, de még nem pontosan tudom ilyen korban mi is a jó. Olyanokat olvastam, hogy az egyensúlyát hintával lehetne fejleszteni, azonban nekünk az nincs, ezért azt pótolandó úgy gyakorolunk, hogy mikor beleül a szennyestartó kosárba én elkezdem tologatni és látszik ahogyan próbál kapaszkodni, hogy ne döljön el. Illetve a ruhaszárítóba való kapaszkodás is biztos segít az egyensúly javításában, mert az igen csak mozog mikor megpróbál mellette felállni. A másik amit mostanában gyakorlunk azok a színek és formák. Van két könyvecskéje melyből mutogatom Neki a képeket. Azt mondják ekkor még lehet, hogy nem jegyzik meg a kicsik mit is látnak, de majd ha nagyobbak lesznek akkor könnyebben meg fogják tanulni. Vagyis úgy gondoltam, hogy majd nyomtatok ki egy lapra mindenféle állatot, formát, színeket, számokat és azt fogom mutogatni. Legalábbis láttam ilyet a tévében és miért ne próbálnánk ki. Az időnkbe itthon belefér. Azt mondták minden nap ugyanabban az időpontban kell megismételni és mindig ugyanabban a sorrendben kell végig mutogatni és mondogatni hogy mi micsoda.

Minden tiszteletem azoké, akik ezeket a hosszú írásaimat végigolvassák, mert úgy vettem észre minden egyes írásom egyre és egyre hosszabb.