Péntek-szombat

Tegnap és ma Gergő számára érdekes rendezvényeken voltunk. Vagyis a tegnapi csak egy vacsora volt de Gergő ezt is nagyon élvezte. A tavalyról megmaradt üdülési csekkünket ettük le hármasban az egyik étteremben Orosházán. Úgy mentünk be, hogy megkérdeztük van-e etetőszékük. Azt gondoltam egy három csillagos panzió éttermének kellene, hogy legyen. Mivel így volt, Gergő előszőr ülhetett az asztalhoz velünk. Mikor nyaralni voltunk még csak 4,5 hónapos volt és akkor még csak a bébihordozóban ült, most azonban úgy tünt roppant módon élvezi az etetőszéket és azt, hogy egyszinten lehettünk. Otthon is egyenlőre a bébihordozóban van kint velünk a konyhában, azonban a földre van letéve nehogy leessen a székről ahogyan hintázik. Egy szava nem volt Gergőnek, néha gagyogot vagy éppen síkitott egyet örömében mert bizony nagyon látszott, hogy mennyire élvezi, egészen jó baba volt az étteremben. Mindkét pincérrel beszélgetett. Mi jól laktunk ő pedig megkapta a libamájamat, mely szintén bejött Neki. Vacsorára meg csodálkoztam miért nem eszi meg a tápszer adagját. Haza felé jövet el akart aludni az autóban, de elkezdtem Neki csipkodni a nyakát, nehogy már fél hétkor aludjon mert akkor hogy fürdetjük meg 7-kor és hogy alszik majd utánna. Nem aludt el viszont mikor otthon vetkőztettem bizony piros volt a nyaka a csipkodástól, de hál Istennek hamar elmúlt.

Ma vagyis szombaton délután 4-től Gellértegyházán voltak népzenés, néptáncos fellépők, ahova úgy döntöttünk elmegyünk. Előre megkérdeztem lesz-e ott meleg helység, ami bizony volt. Egy nagy újonnan rakott kemencében sültek a finomabbnál finomabb sütemények, melyből Gergő köménymagos sós rudat és kolbászos batyut kóstolgatott, nagyon bejött Neki a frissen sült ropogós finomság. Mindezt úgy ette, hogy előtte unokatesójáéknál benyomott egy palacsintát. Ezt most ette először, de már nem is kellene csodálkoznom azon, hogy a gyermekem mindenevő. Ezen a rendezvényen aki hozott evett, aki jött ott volt. Vagyis mindenki hozhatott magával valami kis kaját amit bedobva a közösbe ingyen ehetett mindenki. Volt a hidegből bejövőkre is gondolva forralt bor, és meleg tepertő. A helyiség teli lett emberekkel, akik együtt énekeltek és táncoltak. Gergő percekig a főnökasszonyom kezében élvezte a zenekar zenéjét, melyre táncolt, vagyis az ő táncolása az, hogy a két kezét egyszerre emelgeti fel-le. Amit akár ülve is tud csinálni. Bárki aki elment Gergőnk mellett nem bírta ki, hogy meg ne nézze és ki ne csikarjon egy mosolyt Tőle. Mivel nagyon élvezte ezért szinte mindenki kapott is egy mosolyt. Főnökömék csodálkoztak mennyire egy nyugodt baba, se az emberek se a hangos zene nem zavarta. Azt mondta az ő gyermekei annak idején nem voltak ennyire nyugodtak. Hál Istennek mindenhova el tudjuk vinni magunkkal mert nem hisztizik sehol sem, és imádja a sok-sok embert. Mikor megérkeztünk egyfolytában csak forgatta a fejét és figyelte a tömeget. Nagyon meleget csinált a kemence így ki is pirosodott a pofikája Kicsimnek, és egy órás éneklés, táncolás és jól lakás után elindultunk haza. Gergőt most hagytam, hogy elaludjon az autóban mert látszott rajta, hogy nagyon elfáradt. Nem is volt gond hogy hagytam pihenni, mert mikor haza értünk és lefürdött, megvacsizott (pedig azt hittem ennyi uzsi után már semmi nem fog Neki kelleni), fél 8-kor beájult. Hihetetlen volt ennek a rendezvénynek a varázsa. A helység szinte kicsinek tünt mert annyira sok ember volt egy helyen, pedig nem is olyan picike az a terem. A zenekar énekeltette az embereket és Gergő már tudja milyen az mikor mindenki együtt énekel mert a babazenét is imádja. Számomra sok ismeretlen de sok ismerős is volt. Meleg és szeretet fogadott minket ezen a nagyon minuszos hideg téli napon. Annak ellenére, hogy mi nem vittünk magunkal semmit, mert nem gondoltuk, hogy sokáig maradunk, nagyon sok mindent kaptunk és itt nem csak a kajára gondolok. Mindenki próbálta átadni a helyét, hogy gyerekkel foglaljunk helyet, de mivel tényleg nem terveztük, hogy sokáig maradunk nem is ültünk le. Végül Gergő is jól lakott, melynek azért is örültem mert ma reggel egyáltalán nem akart reggelizni és az ebédjéből is hagyott, pedig a kedvence volt, cékla. Délután végül mivel másnál mindig jobb az étel így bepótolta az addig el nem fogyasztott kaja mennyiség bevitelét.

A mai nap másik eseménye, hogy végre van saját etetőszékünk. Régóta próbáltam venni de nem jött össze mert időben nem tudtam odaérni abba a boltba ahol végül sikerült. Illetve úgy véltem, hogy Orosházán nem is fogok kapni és, hogy át kell menni Békéscsabára. Azonban végül mégis csak összejött. Egy használt etetőszék, de nagyon jó állapotban van és a márkája is az amit szerettem volna. Illetve nekem fontos volt, hogy biztonsági öv is legyen benne, mert a keresztlányomat annak idején látva, hogy állandóan felállt az etetőszékben, ezt szeretném elkerülni. Árban is jó áron sikerült megvenni, mert újonnan egy ilyen 30-35 ezer fölött van és arra sosem lett volna pénzünk azonban 10-ért sikerült hozzájutni. Nagyon remélem, hogy ki fogjuk tudni használni és Gergő is élvezni fogja épp úgy mint az étteremben. Jelenleg szárad mert kitisztítottam, de ahogy megszárad azonnal használatba vesszük mert a bébihordozóban már nagyon nehéz Gergőnket megetetni.

Ja amit elfelejtettem, hogy Gergő most már 15 másodpercig is áll egy helyben és 1-2 lépéssel is bepróbálkozik.

Gellértegyházán készültek képek is és majd ha megkapom őket akkor fogok tudni feltenni belöllük, most egy régebbi képet választottam, íme:

Szinte el sem hiszem, hogy volt ekkora, ha jól emlékszem egy hónapos kora körüli a kép .