Könyvecskék, gyertyafújás, anya jó dolga

A szerdai napon Gergő kapott két könyvet. Az egyikben autók a másikban állatok vannak. Az állatos könyv a tanyán élőket mutatja be és mivel itt falun meg fogom tudni majd mutatni Neki élőben is, úgy gondoltam ez jobb mint a dzsungeles. Az Én elmentem a vásárba dalocska nagyon illik ehhez az olvasmányhoz, így még énekelgetünk is. A másik könyvecske oldalain pedig csillámok keltik fel a gyermekek figyelmét és van benne egy sárga autó, majdnem mint a mienk, így Gergőnek majd ez is jó kis feladat lesz, hogy megtanulja a sárga autó hol van és kié és hogy sárga. A könyvecskék olvasgatásán kívül mostanában Gergőnek az egyik kedvence lett az ablakban lévő virágok száradt leveleinek fújdogálása. Próbálom Neki megtanítani, hogy majd a szülinapján el tudja fújni a gyertyát. Nagyon édesen fúj és akkorákat kacag ha megmozdul egy levél.

Egyébként rájöttem, hogy Gergő lusta. (Volt kitől örökölnie, pontosabban nem lustaság csak úgy vagyok vele hogy a sportversenyeken is kell egy utolsó helyezett.) Mindig megmutattam a tanáraimnak, hogy tudok annyit, hogy elvigyenek a versenyekre de ha már ott voltam nem izgatott tovább a dolog. Hát Gergő is így van sok mindennel. Megmutatja, hogy tud állni, járni de ha nincs olyan dolog amiért megtegye nem fárasztja feleslegesen Magát.

Elkezdtem Gergő szülinapi tortájának sütését gyakorolni. Pontosabban egyenlőre magát a süti sütést kezdtem el a sütőben kitapasztalni, hogy mit meddig mekkora lángon. Mindenkinek ízlett eddig amit csináltam, de a kinézetük hagy némi kívánni valót maga után.

Ez egy sima piskóta lenne melyet anyukám szerint túl hamar vettem ki a sütőből, de ugyanakkor már égett oda az alja. Vagyis ki kell tapasztalnom a sütőm tulajdonságait. Még jó, hogy időben elkezdtem a gyakorlást. Egyébként erre a sütire került még egy vaniliakrém majd arra egy habréteg (kék). Ezek javítottak a kinézetén, hisz nem látszódott, hogy alatta mi van.

Anyukámmal és a főnökömmel is Gergőről beszélgetve rájöttem, hogy nekem mennyire jó babám van. Rendesen eszik, mindent amit adok és mindig szinte az egész adagot, nem nassol (bár keveset iszik), rendesen alszik, este 7-től reggel 7-ig, napközben 1-1,5 órát egyenlőre két részletben de hamarosan rászoktatom az egyszeri alvásra hisz nincs értelme 1 órát kétszerre lealudni. Már 3 nap volt a héten, hogy nem kelt fel 4-kor tápszert enni, így 4 evés volt ezeken a napokon az első 8-kor a 4 óra helyett. Bár délben a főzeléke is már a nagyobb üveges bébiétel mennyiségének megfelelő és a reggeli tejpép adagjai is nőttek. Ezek után kíváncsi leszek a súlyára, melyet jövőhéten csütörtökön megyünk megméretni. Hogy a jó dolgomhoz visszatérjek nem hisztis és nem is nagyon kell elpakolni előle a tárgyakat, mert amit nem szabad azt tudja, hogy nem szabad. A tv távirányítóját is visszaadja ha kérjük Tőle szépen. A társaságot nagyon kedveli, a zenés összejöveteleket pedig imádja. Ma is voltak nálunk vendégek és végig kacarászott, főleg, hogy bújócskát játszottak Vele. Ha meghall egy zenét máris táncra perdül persze a maga módján. Játék közben jól le tudja Magát foglalni, képes perceken keresztül a labdáját hajkurászni a szobában. (A háttérben apa rendrakási mániája látható miszerint ha összegyűrődik játék közben a szőnyeg máris meg kell igazítani).

Ha viszont szüksége van rám ott játszik rajtam, velem, mellettem. Az elmúlt két napban rengeteg puszit osztogatott csak mert épp ilyenje volt. Viszont hogy ne csak a jót írjam le mert hogy a rossz is idetartozik, hamar elsírja Magát ha hangosan szólok Rá, vagy csak hangosabban kiáltok ki a szobából az apjának. Ez szerintem csak azt jelzi nincs hozzászokva a hangos beszédhez, illetve ez a korszak ezzel jár.