Zölborsó ideje

A héten fáradt voltam esténként, hogy írjak. A gépet minden este bekapcsolom, hogy megnézzem az e-maileket, de írni már nincs erőm. A kertből Csabi egyfolytában most a borsót hozta befelé és mivel azt szinte azonnal pucolni kell, hogy ne öregedjen meg így már sokadik este csak borsót pucolok. Ettünk már borsólevest, borsópörköltet és ma borsófőzelék volt. Mikor a saláta érett ugyanez volt a salátával. Nem tudom létezik-e olyan hogy ujj izomláz de ha igen nekem van most olyanom. Már unokanővéreméknek is vittem de Csabi szerint még mindig nincs elég a fagyasztóban. Szerintem ha két hetente egyszer főzök valamit borsóból akkor szeptembertől februárig már biztos elég lesz, és mivel ismerve Csabit nem hiszem, hogy a télen majd Ő két hetente megkívánja a borsófözeléket, így a véleményem az, hogy tovább is kitart ennyi borsó. Nemsokára érik a zöldbab is és már patiszonunk is van. Újkrumplit már szintén esszük egy ideje. Ugyan sok a munka egy ekkora kerttel, de Gergő miatt megtesszük mindketten. Sokkal egészségesebb ez amit megtermelünk mint amit a boltokban lehet kapni. Ez biztos vegyszermentes. Ha felnő majd eszik amit akar (én is a zacskós levest szeretem) de most amíg én adom a kaját Neki megpróbálom azt egészségesen összeállítani a számára. Így egyébként kevesebb zacskós leves fogy, vagyis mi is jobb kajákat eszünk. Már régóta mondogatom Csabinak, hogy szeretnék saját tyúkokat is de mivel tudja, hogy rá maradna azok etetése és az azokkal való foglalkozás ezért ő nem támogatja az ötletemet. Szóval az estéimet mostanság a kertből bejövő dolgokkal töltöm (bár idén nem fogok uborka eltevéssel próbálkozni). Napközben pedig továbbra is kitalálunk Gergővel magunknak programokat.

Hétfőn a Márknál voltunk a kórházi szobatársaméknál aki négy nappal szűlt később mint én. A Márk is elkezdett járni. Ott voltunk vagy két-három órát. Kedden már nem is nagyon emlékszem mit csináltunk, szerdán viszont tudom, hogy az egész napos eső miatt ki sem tudtunk mozdulni a lakásból. Gergő sokszor mutogat kifelé, hogy kimenne de esőben nem tudunk. Csütörtökön aztán ismét jó idő lett és bementünk Orosházára játszóterezni. A OTP mögötti játszótér elég felkapott lett mostanában és ott beszéltünk meg egy találkozót egy másik kórházi szobatársammal a Valterrel és anyukájával Melindával. Valter 7 órával idősebb Gergőnél. Az ilyen idős gyermekek még nem játszanak egymással csak egymás mellett. A Valternek ott volt a mamája is, így mi anyukák tudtunk egy kicsit beszélgetni. Gergő tudomást sem véve rólam vagy fél órán keresztül elvolt nélkülem. Fel-alá járkált a sok gyerkőc között és szemlátomást nem hiányoztam Neki, már én mentem néha oda Hozzá, hogy megnézzem biztos minden okés-e. Melinda mondta hagyjam menni, nem éri baj. Ez a játszótér a mi gádorosi játszóterünkhöz képest autóktól viszonylag zártabb, így hagytam egyedül bóklászni. Miután feljött a szó a szülők közti alvásról mondta hogy Valter is köztük alszik pedig Ő sem szerette volna. Azonban azt mondta csak figyeljük meg az állatvilágot ahol sehol nem alszik külön a gyermek az anyjától. Csak mi emberek próbáljuk a saját kényelmünk miatt megteremteni a különalvást. Ma reggel Csabi megkérdezte, hogyan és mikor került kettőnk közé Gergő. Az időpontot megtudtam mondani, de hogy hogyan azt nem. Eddig valamelyikünkhöz odajött és felemeltük az ágyra. Azt hittem Ő vette fel mert én nem, de azt mondta, hogy Ő sem, vagyis Gergő annyira önállósította magát, hogy szólás nélkül felmászott az ágyunkra kettőnk közé.

Pénteken Hódmezővásárhelyen voltam autószervízben a kötelező harmadikon. Úgy volt hogy családostól megyünk így Csabi is vett ki egy nap szabit, azonban a rossz idő miatt azt mondta menjek egyedül. Még jó, hogy így döntöttünk mert nagyon szakadt az eső. Ekkor volt Anyukáméknál Mezőhegyesen a nagy-nagy jégeső. Hál Istennek Anyu megúszta egy repedt ablaküveggel és egy ablakpárkány melletti beázással illetve két szúnyoghálóját elvitt a nagy szélvihar (vagy lehet, hogy két ablakpárkány és egy szúnyogháló? na mindegy). Viszont a Tücsökkel nem igen tudott sétálni menni mert mindenhol kidölt fák és ablaküvegcserepek voltak. Épp szabadságon volt otthon így nem volt egyedül a kutyusa. Mi itthon ezen a napon szintén nem tudtunk kimozdulni Gergővel. Én viszonylag hamar végeztem mert fél 12-re már otthon is voltam azonban volt olyan hely ahol a vihar miatt csak 60-al tudtam menni. A szervízben mondták is, hogy meg fog ázni a kis autó haza felé. Erre én azt mondtam legalább megnő, azonban kiábrándítottak, hogy ne reménykedjek ez már nem májusi eső, hogy csodát várjunk tőle.

Szombaton munka után délután már sikerült Gergővel sétálni egyet a faluban. Elmentünk a Dédiig meg vissza. Mindezt gyalog babakocsi nélkül. A héten már mentünk el itthonról babakocsi nélkül és az egy kicsit még hosszabb táv is volt. Visszafelé már kéretszkedett volna fel a kezünkbe. Már épp szét akartam szedetni Csabival a járókát ami még mindig áll a konyhában de már régóta nem használtuk, azonban miután a fárasztó sétából haza értünk Gergőt beletettem és gyönyörűen eljátszadozott benne. Elfáradt szegénykém és jól esett Neki csak ücsörögve játszadozni. Azóta már többször is beletettem mert mióta Csabi a kertben van nem tudok csak úgy főzni, ha Gergőre én vigyázok, és ez egyszerűbbé teszi. Mikor nyűgösködik akkor kiveszem menjen amerre akar, de ha látom, hogy állandóan le akar ülni akkor inkább beteszem, hogy ne a hideg kőre üljön a konyhában.

A héten sikerült videót is készíteni ahogy Gergő próbálkozik a kanállal evéssel: