Végül mégiscsak itthon

Hétfőn végül délután elmentünk az orvoshoz és itthon tőltjük most ezt a hetet. Úgy kezdődött, hogy mikor hétfőn reggel vittem Gergőt a bölcsibe mondtam, hogy nem volt láza de az orra folyik és köhög. Negyed háromkor hívtak a bölcsődéből, hogy: Hallom a telefon végén Gergő sírását? Nagyon rossz volt hallani, így rohantam ahogy tudtam. Amennyire lehetett visszaadtam a melókat a munkahelyemen amikbe belekezdtem, majd szóltam a főnökasszonyomnak, hogy hívtak mert mégis csak gond van Gergővel. A nap folyamán már megemlítettem Neki illetve a munkatársaimnak is mondtam, hogy ne érje Őket váratlanul ha mennem kell. Így fél háromra odaértem Gergőért. Majd megszakadt a szívem mert mikor bementem a csoportszobába és szóltak Neki, hogy Gergő itt van anyukád akkor egy sarokban elbújva még hangosabb zokogásba kezdett mert ekkor még nem hallotta a hangomat. Beljebb mentem Érte és szóltam Hozzá amire kijött a sarokból, én azonnal a karjaimba zártam, mellyel sikerült lenyugtatnom. Szerintem egy időre nagyon belém vésődött az a zokogása. Jó volt Vele lenni és megnyugtatni. A bölcsiből egyenesen az orvoshoz mentünk. Mivel nem evett és nem aludt aznap a bölcsiben ezért az autóban hazafelé azonnal elaludt. Sajnáltam felébreszteni az orvos előtt. A doktornőnél nem kellett sokat várni. Megnézte Gergőt és azt mondta nincs nagy gond. Egy picit piros a torka, a légzése jó. Ő nem lát semmi különöset és antibiotikum sem kell. Csak otrivin babyt, nurofent, ipekakuánát és C-vitamint javasolt. Csütörtökön pedig vissza kell mennünk. Hétfőn éjszaka végül lett Neki láza de a kúp segített és reggelre már semmi baja nem volt. Kedden napközben jól volt csak enni nem akart amit azóta sem igen tesz de azért jut a szervezetébe valamennyi, így azért nem aggódom annyira. Illetve a hangulatával sincs gond és mostmár a keddi éjszaka is jól aludtunk. Tegnap napközben fél 12 helyett végül fél 2-kor aludt el és már ekkor is úgy tűnt tud az orrán levegőt venni. Még most szerdán lefekvés előtt, ami sikerült fél 12-kor, kiszívtam az orrát és úgy tűnik már nem annyira taknyos. Ellenben velem. Így jár az aki együtt alszik egy ágyban egy megfázott gyermekkel. Azonban így hogy Gergő éjszakánként többször felébredt szombat, vasárnap és hétfőn éjszaka is, már szombat óta köztünk alszik, mert így sokkal könnyebb nekem. Elég félálomban figyelnem Őt. Így annyira kitudtam pihenni magam, hogy ne legyek fáradt napközben. Hétfőn mikor lázas volt könnyebben észrevettem így hogy ott volt mellettem. Ha az ágyában alszik és fel kell keljek akkor teljesen felébredek minden egyes alkalommal amikor odasétálok az ágyához, így viszont nem és ez pihentetőbb.

Most hogy itthon vagyunk Gergővel, nekem jól esik egy kicsit Vele lennem mert nagyon nehéz az elszakadás. Nagyon nehezen viselem, hogy Ő a bölcsiben én meg nem vele vagyok. Mikor sírt és én mentem oda Hozzá hétfőn a bölcsiben olyan jó volt, hogy én mint anya az Ő anyukája meg tudtam nyugtatni Őt. Még most is sírok amikor eszembe jut az a keserves sírás. Rossz lehetett Neki akkor ott és jó volt hogy én hozhattam enyhülést a bánatára. Amikor kimentünk az öltözőbe már nyugodtabban tűrte, hogy átöltöztessem és teljesen más lett amikor velem lehetett azután a szörnyű hétfői nap után amit Ő átélt akkor aznap. Bárcsak eltudná mesélni milyen volt, mit érezhetett akkor. A Márti azt mondta délelőtt még csak-csak el voltak Vele de miután nem ebédelt és egy fél órás alvás után felébredt azóta csak sír és sír. Uzsonnázni sem uzsizott hétfőn. Mikor kedden reggel telefonáltam a bölcsibe, hogy akkor nem megyünk a héten akkor mondtam a Mártinak, hogy csütörtökön kell visszamennünk az orvoshoz. Erre Ő mondta, hogy akkor péntekre kér majd Gergőnek ebédet, de mondtam Neki, hogy nem kell mert arra az egy napra már nem fogom bevinni. Legalább még az is együtt tölthetjük. Azonban beszéltem azzal a bébiszitterrel akinél már egyszer voltunk családostól érdeklődni ugyanis Ő elvállalja akkor is a gyemekfelügyeletet amikor nem annyira beteg a gyermek, hogy az anyja felügyelete kelljen így megbeszéltük, hogy csütörtökön délután meglátogatjuk Gergővel és ott töltünk egy kis időt, hogy megismerkedjenek. Vagyis ha legközelebb ilyen lesz, hogy nem lesz nagyon beteg akkor már ismerni fogják egymást ezzel a bébiszitterrel így el fogom tudni vinni hozzá és én pedig fogok tudni dolgozni menni merthogy nálunk ilyenkor indul a szezon karácsony előtt és nem lenne jó sokat hiányozni. Persze amikor csak tudjuk megoldjuk Csabival ketten a Gergő felügyeletét hiszen a szülőknél jobb orvosság nem létezik de ha nem lesz más lehetőség be kell biztosítani magunkat mert nálunk a nagyszülők dolgoznak így nem lehet még rájuk számítani. A bébiszitter drága így ha lehet nem Őt fogjuk választani de azért jó ha van valaki akire vész esetén rá lehet bízni Gergőt, még ha nem is szeretném.

Hétfőn kint játszottunk az utcán a szomszéd Levivel.

Bár Gergőt sokszor jobban érdekelték a nagyobb fiúk.

Még mindig azt mondom Gergő nagyon sokban hasonlít a Mamájára, mert ugyanúgy szeretik a friss kenyeret csak úgy magában a szélét megkezdve enni. (Sajnos csak ennyi volt a keddi ebéd de legalább ezt szívesen ette).

Gergő egyébként egyre többet használja az etetőszék helyett a széket úgy mint mi.