Ma először volt, hogy Gergő szaladva jött utánam a konyhába és mondta, hogy ANYA, ANYA. Úgy megörültem ennek, hogy a kezemből egyből leraktam a félig kész muffint a sütő tetejére és ölelgettem. Még az sem érdekelt hirtelen, hogy nagyon megégettem az ujjbegyem. Mivel mindezidáig ha azt kértem, hogy mondja, hogy anya eddig nem mondta vagy apát mondott akkor is. Vagyis a kis sunyi tudta eddig is csak nem akarta valamiért mondani. Látszott, hogy egyértelműen tudja ki az az anya és tudta mikor kell használni és szóval nagyon egyértelmű volt. Mivel a szobában akart tőlem valamit de én siettem a sütőhöz ezért úgy gondolta tudtomra adja, hogy engem akar. A szobaajtót először becsuktam de miután hallottam hogy sírni kezdett kinyitottam, hogy utánam jöhessen. Elindultam és Ő jött utánam és mondta és mondta. Remélem nem egyszeri alkalom és ezentúl fogja használni mert jó hallani (az) Éde(z)ske szájából.
2010. okt. 24.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
GRATULÁLOK!!!!!!!!!!!!!! Nálunk még mindig, vagy már megint nincs ANYA. Nem mondja, de tudja, hogy én vagyok, viszont nálunk is az van, hogy vagy APÁt mond helyette, vagy Ö Ö Ö -zik. Mikor az ölembe kéredzkedik, akkor sem mond semmit, csak húzza a ruhámat, meg dünnyög hozzá.
VálaszTörlésRemélem, hogy Gergő tényleg elkezdte rendesen használni az anyát, és nem csak kirohanás volt. De ha mégis, akkor is jó lehetett, hogy úgy rohant utánad, hogy Anyának szólított.
pusy:kat