Kórházban

Gergő betegségével végül a kórházban kötöttünk ki. Miután hétfőn elvitte Csabi a gyermekorvoshoz írt fel Neki gyógyszert (meg nekem is) de minden kijött Belőle. A hétfői napot átaludtuk. Éjszaka próbáltam többször felkelni Hozzá megitatni de kijöttek a kortyok amiket ivott. Miután reggel sem maradt meg Benne semmi ezért kedden reggel hétkor mondtam, hogy akkor most összepakolunk és irány a kórház. Nyolckor bementünk a gyermekorvoshoz aki írt egy beutalót a kórházba és be is mentünk. Azonnal felvették az osztályra. Még meg is kérdezték miért nem vittük már hétfőn. Nem mondtam hogy azért mert én magam sem tudtam a visszintesnél több helyzetet felvenni. Szóval kedden délelőtt 10-kor már infúzióra kötve feküdt Gergő a kórházban ahol el is aludt. Majdnem négy óra hosszát húzott le annyira fáradt volt amiatt, hogy az éjszaka a folyamatos hányás miatt nem aludt. Elkülőnítőbe kerültünk ami egy kb. 2x2 m-es kórterem. Egy rácsos kiságy és egy normális kórházi ágy fért el benne. Miután Gergő felébredt annyira menni akart, hogy megkérdeztem a nővéreket ilyenkor mit szoktak csinálni ha nem lehet visszatartani. A kis kezecskéje oda volt kötve az ágyhoz és úgy folyt Neki az infúzió. A nővérke azt mondta hogyha eszik és iszik Gergő és meg is marad Benne akkor leveszi és mehet kedvére. Így is lett. Pedig mikor megérkeztünk akkor azt mondták 24 órán át fogják így infúzióhoz kötni. Végül ebből 6 óra lett. Ekkor kimehettünk a szobából és Gergő a többi gyerekkel kezdett játszani. Az éjszaka folyamán nem is hányt és eleget ivott. Viszont nekem is volt hasmenésem és emiatt másnaptól teljesen bezártak minket az elkülőnített kórterembe. Ami annyit jelentett, hogy egyáltalán nem jöhettünk ki onnan. 2x2 m. Nem is értem hogy éltük túl. Szerdán reggel vettek székletmintát és vizeletet Gergőtől és mindkettőnknek diétáznia kellett. Nekem nem volt az éjszakától eltekintve semmi bajom bár az sem volt vészes. Szóval innentől kezdve péntek reggelig amíg meg nem érkezett a széklettenyésztés eredménye be voltunk zárva. Hol az ablakon nézelődtünk kifelé az udvarra, hol pedig a folyosóajtó ablakán lestük a gyerekeket és nővérkéket. Szerdán délután kimehettünk sétálni az udvarra de csak úgy ha nem megyünk gyerekek közelébe és a büfébe sem megyünk be. Végül minden nap sétáltunk egy kicsit a kórház parkjában. A folyosón úgy kellett végig mennünk, hogy Gergőt nem tehettem le, a kezemben kellett kivinnem a gyerekosztályról. Ha én kijöttem a kórtermünkből mindig kezet kellett mosnom. Bár ezt én akkor is megteszem ha nem mondják mert eléggé kézmosás mániás vagyok és hát nem szerettem volna bevinni a kórtermünkbe Gergőhöz a többi gyerektől betegségeket mégha a nővérek pont az ellenkezőjétől féltek. Már úgy nézett ki, hogy pénteken hazajöhetünk amikor csütörtökön éjszaka ismét hányt Gergő. A reggeli viziten azt mondta a doktor ha a székleteredmény jó lesz és nem jön ki Gergőből addig semmi akkor szombaton elenged minket. Kb. fél 9 körül szólt, hogy nem vagyunk fertőző betegek így kimehetünk a többi gyerek közé a folyosóra. Innentől kezdve már nem érdekelt annyira, hogy mikor mehetünk haza mert már ez is nagyon jó volt, hogy nem vagyunk bezárva. Gergővel ha ezekután be kellett mennünk a szobánkba mindig hisztizett egy kicsit. Sajnáltam is szegénykémet emiatt. Végül ma csak eltávozásra engedtek haza minket a hétvégére és hétfőn reggel háromnegyed hétre vissza kell mennünk, de szerintem csak meg akarja vizsgálni és mivel hétvégén nincs hazaadás ezért a papírokat sem tudja ilyenkor kitölteni vagyis majd hétfőn kapjuk meg a zárójelentést és emiatt kell visszamennünk. Bölcsődébe majd csak akkor vihetem ha a széklete rendben lesz, ugyanis az még nem teljesen tökéletes de azért már vannak szilárdabb részek is benne vagyis nem teljesen folyós úgy mint a hét elején. Az ott töltött idő alatt Gergő annyi teát megivott egy nap mint még életében eddig soha és azóta is napi 1 litert benyom. Ennek nagyon örülök, hogy sikerült így rávenni az ivásra. Azonban csak melegen issza meg. Bár ezt meg is értem ugyanis a kórtermünkben nappal 19 éjszaka kb. 16-17 fok körül volt a hőmérséklet. Mivel tápszert nem ihatott így azt gondolom ezentúl nem is kell, hogy igyon. (Mivel drága így örülök, hogy vége ennek a korszaknak). A bölcsiben kapnak tejet vagyis amennyire a szervezetének szüksége lesz azt majd ott megkapja. Az esti tápszer helyett a kórházban a meleg tea is megfelelt Neki, így mostantól itthon is csak azt kap, főleg, hogy még mindig diétáznia kell. A sok ivásnak azonban hátránya is van. Vagyis nem eszik annyit mert nem fér már a sok löttytől el a kaja a pocakjában. De majd hozzászokik. Napokig nem jöttem rá miért nem eszi meg Gergő a kenyeret a kórházban. Végül csütörtökön hozattam Csabival abból a kenyérből amit Gergő imád és máris nem volt gond a vacsorázással. Pedig a bölcsiben nem mondták, hogy nem enné meg ezért ezen csodálkoztam, hogy ennyire számít milyen kenyeret is eszik. Bár erre már rájöttm mert mikor megváltoztattam a kenyerünket a boltban kb. másfél hét után vissza kellett térnünk a finom kenyérhez mert Gergő nem ette meg a többit. Még ami jó volt a bezártságunkban, hogy sokat beszélgethettünk. Mostmár sok mindent mond Gergő. Nem is írogatom mostmár a szavakat mert mindent utánnunk mond és mostmár úgy tűnik meg is jegyzi. Egyre több a  két szavas mondata. Ha sétálni akar mondja, hogy: séta. Ha altatom mondja, hogy csicsi babu (csicsijja-babujja). Mindenkinek köszön hogy szia. Mikor sírt egy baba a kórházban magától mondta, hogy sír baba. Szóval mostmár elkezdtünk kommunikálni egymással. Nagyon jó érzés. Alig vártam már, bár mindenki azt mondja áldani fogom azt az időszakot amikor még nem beszélt. Ami miatt még jó volt, hogy ment a hasa Gergőnek, hogy elkezdte jelezni ha kaka lesz. Megfogja a popsiját és mutatja, hogy hamarosan kijön onnan. Erre csak ma jöttem rá, ugyanis eddig nem tulajdonítottam ennek jelentőséget azonban miután a maival együtt ez már vagy harmadjára vagy negyedjére történik egymás után és utána valóban kaka van így ez már biztos jelzés. Vagyis ráléphetünk a pelus leszoktatás útjára mert kezd tudatossá válni Nála.

Képeket mostanában nem csináltam mert nincs elem a fényképezőben és elemtöltőt még nem vettünk de a kórházban töltött időszakban végül más által készült rólunk, mert volt egy nap amikor voltak ott újságírók, kamerások és sok-sok játékot hoztak a gyermekosztályra a gyermekvarázs program keretében. Egy nagyobb kislányt egy nagyobb kisfiút és minket ültettek a játékok közé:

http://oroscafe.hu/2010/10/01/jatek-es-konyv-a-beteg-gyerekeknek/cikk/sgyongyi