Képek

Annyira szeretek Gergővel lenni, hogy minden bánatomat elfelejtem olyankor és jókat játszunk együtt. És jó érzés az is amikor az apjával játszik és láthatom milyen boldogok és ilyenkor az én szívem is nagyon boldog. Így utólag sajnálom, hogy nem hamarabb szültem de az életben mindennek meg van az oka vagyis ennek is. Gergő fejlődését nagyon izgi látni. Mostmár kevesebb a halandzsa és több az érhető szó. Persze azért természetesen nem beszél még mondatokban és a két szavasok is kimerülnek a csicsija baba, szia apa félékben. Azonban ma már azt mondtam Neki, hogy annyi autó amennyiszer Ő elmondja ezt egy nap nem létezik a világon. A sikuku is nagy sláger, de az Óriásböngészőnek köszönhetően minden nap tanulunk valami újat. Ismeri már a napernyőt ami valami pentyü-nek halatszik. Ma a kata szót nem értettem de rájöttem, hogy az a kacsa. A kombájn szót is egészen érthetően ejti pedig szerintem ez egy nehéz szó. Tegnap amíg én dolgoztam Gergő és az apja átmentek a szomszédnak segíteni fóliát húzni a kertben. Addig Gergőre a szomszédasszonyom vigyázott. Vagyis bevonta a munkába amit Ő épp csinált. A levelet szedegette az utcán. Mikor elment mellettük egy biciglis Gergő mondta, hogy nézd bici. Ezután nem sokkal hazaértem és végig kellett sorolni a szomszédasszonynak miket is mond már Gergő. Mondta, hogy nem is tudta hogy ennyire jól beszél már. Eddig ilyen hosszú időt még nem is töltöttek el együtt. Ugyanis háromnegyed négykor mentek át az apjával és mikor én negyed hatkor hazaértem még ott találtam Őket. Teljesen koszosan hoztam haza Gergőt de legalább nagyon jól érezte magát. Mikor megérkeztem és megkérdeztem Tőle, hogy hol van apa mondta, hogy a ke(r)tbe(n).

Most pedig jöjjön néhány kép a legújabbakból:

Zolikával mindig nagyon jót tudnak együtt játszani.



A tévénézést általában szövegelés kíséri mert ha lát valamit amit ismer akkor elkezdi mondogatni egymásután sokszor.