Kenyerem

Megsütöttem életem első házi sütésű kenyerét. Nem vagyok elájulva tőle. Sajnos mivel nem jó a sütőm, az alja mindennek odaég a teteje meg nem pirosodik ezért ebben a sütőben nem lehet nagy dolgokat véghez vinni. Sajnálom mert nagyon rá voltam készülve és most csalódnom kellett, vagyis nem is csalódtam akkorát hisz tudom hogy a sütőm nem jó. A fényképezőgépet nem találom, így nincs róla képem és mire lefotóznám már nem lesz belőle mert azért valószínű el fog fogyni. A külseje nagyon kemény lett belül még nem tudom milyen mert most hül. A külsejét kóstoltam és az íze jó, kb. olyan mint az a parasztkenyér melyet általában venni szoktunk itt a boltban. Ja és nekem nem muzsikált mikor kivettem és meglocsoltam. Nem lesz belőlem pék, de mivel még van öregtésztám ezért a hétvégén amikor több időm lesz mégegyszer megpróbálkozom vele mert lehet, hogy azért sem sikerült mert nem kelt eleget. Illetve feljebb fogom rakni a rácson a sütőben hátha nem égne meg úgy az alja. Bár már ezzel is többször próbálkoztam más dolgoknál, eddig sikertelenül. Nem használ a sütőbe tett cserép sem.

Gergő jól van. Ma már bölcsiben volt. Egyre többet beszél. Ma este mikor telefonon beszéltünk a Mamával be nem állt a szája. A Mama mondta, hogy azért még szüksége van tolmácsra de nagyon sok mindent mondott utánunk. Lassan-lassan elkezd mondatokat alkotni. Örülök neki, hogy elkezdődött köztünk az igazi beszéddel való kommunikáció. Valamelyik nap beraktam az autósülésbe és az kikapcsolódott, én nem vettem észre de Ő mondta. Sok dalt próbál elénekelni amiket ismer, esténként az altatódalnál inkább velem együtt énekel csak ne kelljen aludni. Mostmár a bébiszitternél töltött időről is több mindent megtudtam Gergőtől mert a maga módján elmondogatta, miközben öltöztette a Móni még tegnap. Mondta, hogy aludtam és mutatott fel a lépcsőn, hogy a fenti szobában. Akkor mondta, hogy motorozott napközben. Ma délután amikor jöttünk kifelé a bölcsiből ránk köszöntek, hogy sziasztok, Gergő ugyanígy visszaköszönt. Az apuka megjegyezte milyen érthetően, szépen mondta pici létére. Ha úgy köszönök valakinek jó napot Gergő is így köszön, ha azt mondom szia Gergő szintén, ha sziasztok akkor Ő is sziasztokot mond. A csókolom nem nagyon megy mert így nem igen köszönök én senkinek így Gergő sem.

Rájöttem, hogy szeretek Gergővel vásárolni menni. Aranyos mikor a bevásárlókosarat Ő akarja vinni és még pakolja is bele a dolgokat. Szépen megvárja míg a kezébe adom amit bele kell tenni. Próbál néha egy-két apróságot venni ami az Ő magasságában van, de megérti ha nemet mondok. Sokan mosolyognak amikor meglátnak minket ahogyan a csöpp gyermek cipeli a kosarat. Azonban ha már teli van sem tudom elvenni Tőle, így olyankor már ketten visszük, de nem engedi el. Az egyik gyógyszertárba például van kis asztalka székkel zsírkrétával, hogy amíg várakozik az anyuka a gyermek is le tudja magát foglalni. Szinte csak ebbe a gyógyszertárba járunk emiatt. Itt is mindig tetszik a gyógyszerészeknek milyen jól el van Gergő amíg én vásárolok.

Hátha a hétvégi kenyérpróbálkozás jobb lesz és addigra meg lesz majd a fényképezőgép is, majd akkor teszek fel képet arról miként kóstolta meg Gergő a kenyeremet.