A héten még nem bölcsizünk

Ma visszavittem Gergőt a Gabi doktornőhöz azonban én voltam az aki mondtam neki, hogy nem vinném még a bölcsibe ugyanis ma délután amikor mentem érte a Márti bébiszitterhez, a szemei csupa csipásak voltak. Arról meg ne is beszéljek milyen kis koszos volt. Kint homokoztak és át is öltöztek ugyan, de nagy valószínűséggel az új ruhában is kimentek mert tiszta homok volt mindene Gergőnek. Egyébként imád homokozni és nem is lett volna semmi baj ha egy kicsikét megtisztogatják a drágámat mielőtt odaérek érte. Az orra tiszta takony volt kívül-belül és biztos ettek valamit amit magára kent és arra ráragadt a homok. A tenyerében sötét koszcsíkok voltak a redőkben. A Márti már nem volt otthon mikor mentem érte mert el kellett négykor mennie ezért a maradék 15-20 percben már a férje vigyázott Gergőre. Mikor kérdeztem mi újság volt Gergővel azt mondta minden rendben volt. Elhiszem de azért jó lett volna kezet és arcot mosni a doktornőhöz menetel előtt, azonban erre nem volt módunk és lehetőségünk, így mikor bementünk a rendelőbe elnézést kértem amiért ilyen koszosan vittem oda Gergőt. A bébiszitternél a ház előtt próbáltam rendbe tenni Gergő pofiját, hogy legalább az ne legyen már morcsos. Mielőtt a doktornénihez mentünk volna elszaladtunk gyógszertárba és a boltba és mikor kivettem Gergőt az autóból elkezdett sántítani. Mondta is hogy Ő csüccse. Egyből azt gondoltam mi történhetett, miért fáj a lába. A legjobban azonban a szeme csipássága aggasztott. A rendelő előtt a váróban levettem Gergő cipőjét és zokniját, és a lába ujjai közül kicsit kitisztítottam a homoktól, ezekután már egyáltalán nem sántított. Biztosan dörzsölte Neki. Még a doktornőhöz érés elött felhívtam a másik bébiszitterünket a Mónit akinek már a hangján éreztem alig várja Gergőt. Szóval ilyen szemmel nem akarom bevinni a bölcsibe mert valószínű nem is engednék be. Szóval Gabi megvizsgálta Gergőt és a tüdeje mostmár nem sípol azonban azt mondta ha mégegyszer előfordul egy ilyen befulladás akkor továbbít minket a Dimák doktorhoz, aki itt Orosházán az ilyen asztmatikus betegségek fő gyógyítója. Akkor már biztos állandó inhallátorra lesz szükség. Szóval az egyik betegségen túl van és most beleesett egy másikba. Nem tudom mitől lett délutánra ennyire csipás. A doktornő is mondta nem kéne közösségbe vinni. A Móninak pedig azért szóltam mert a Mártin mindig úgy érzem mintha egy kicsit nyűg lenne neki Gergő. A Móninál ilyen még sosem fordult elő, hogy valamikor is úgy éreztem volna, hogy nem szívesen fogadná Gergőt, ha nem tudta elvállalni azt mindig jelezte és mint a múlthéten is már jóval előbb szólt, hogy akkor nem lesz. Szóval felkészülve mentem a doktornőhöz, hogy tudjam neki mondani nem vinném bölcsibe. Márti is szereti Gergőt de valahogy mégsem az igazi. Elég messzire is van mert napi, lemértem, +10 km-t kell megtennem akkor ha hozzá viszem. Egyenlőre még nem áll úgy hogy a kis házibölcsődéjét megnyissa és Gergő addigra szerintem már óvodás lesz mire azt megvalósítja. Bár nagyon sokat gondolkodtam rajta és végül arra az elhatározásra jutottam, hogy inkább marad Gergő a bölcsiben és ha kell akkor el-elviszem a bébiszitterekhez. Túl macerás lenne Rákóczitelepre hordani Gergőt mindennap a Mártihoz. Így is úgy is sokba kerül a szitterkedés, a gyógyszerek, plusz a bölcsi. Nem biztos hogy anyagilag jobb lenne, főleg a napi több benzint is beleszámítva. A múlthéten beszélgettünk a Mártival és ő elmondta, hogy hívják dolgozni a Fábiánsebestyéni bölcsibe is és oda nagyon szívesen menne és ha az összejön akkor otthon ha megvalósítja a házibölcsijét akkor azt majd egy alkalmazott fogja vinni.

Rég tettem már fel képeket így jöjjön néhány:

Ha megtaláltam volna a vezetéket akkor lennének újabbak, de így most csak néhány régebbi kép jön:

Ilyen mikor hisztis.

Itt már huncutkodik.

Itt pedig a fő játékszerével.