Megjött a hideg idő és mostmár a lakásunk minden részében fűtünk. A szobában már egy hete megy, a konyhában és a fürdőben viszont csak most hétvégén kapcsoltuk be.
Ma reggel Gergővel kettesben mentünk sétálni, boltba, játszótérre. Csabi nem akart jönni (Forma1 ment a tévében), mi viszont úgy éreztem kell, hogy menjünk, mert Gergőnek szüksége van a friss levegőre. Még jó hogy nagyon felöltöztünk mert bizony így is fáztunk. Alig vártam hogy hazaérjünk a meleg lakásba. Hiába drága a gáz mégis azt mondom egy meleg lakásban szeretet van. A meleg bent is tartott minket egész nap és ki sem akartunk menni. Csodálkoztam de még Gergő sem. Jó volt csak kettesben sétálni Vele, ilyenkor mindig az itthon töltött másfél évre emlékszem amikor nap mint nap csak ketten voltunk Gergővel. Azóta viszont nagyon jó, hogy Gergő megtanult beszélni, mert így sokmindenről tudunk séta közben is beszélgetni. Reggel is elmondta mit is akar reggelizni. Persze a kolbász ki sem maradhatott. Mondtam Csabinak hogy amit eddig pelenkára költöttünk mostmár kolbászra költjük. Annyira szeretem hallgatni Gergő szövegelését, és sokszor látom, hogy Csabi is csak hallgatja és közben mosolyog rajtunk. Ez olyan jó érzés. Furi, hogy két és fél év alatt mennyi fejlődésen megy át egy gyermek. A mai napon is csodálkoztam hogy milyen ügyesen meg tud mostmár ülni az ugrálós labdáján amit a nagynénjétől kapott. Mostmár úgy használja ahogyan kell, megfogja a két kis fülét és ugrálva halad szépen előre. Nem esik orra és segíteni sem kell Neki. Jó ez a labda mert az egyensúlyérzékét javítja és minden nap a kezében van, hiszen akkora labda, hogy eltenni sem lehet sehova így a szoba közepén van szinte mindig.
Még leakartam azt is írni, hogy Gergő mostmár megtanult köhögni. Mindig mondom, hogy vegyen nagy levegőt és úgy köhögje fel a hörgést okozót. Szoktam hallani ahogyan nagy levegőt vesz és szépen felköhögi amit kell. Szóltam a bölcsiben is hogy mondják Neki ha nem köhögi fel elsőre, hogy köhögjön még.
A másik dolog amit már viszont nagyon rég le akarok ide jegyezni és lehet, hogy már régebben írtam is, hogy Gergő nagyon szeret bukfencezni. Én már nem szeretem annyira hogy Ő ezt csinálja. Szerintem még egy ilyen pici gyermek ne csináljon ilyesmit mert a gerince a nyaka még nem elég fejlett ehhez. A D-vitamint is minimum még egy évig szednie kell. Nem szeretem amikor rájön a bukfencezhetnék, pedig szépen csinálja úgy ahogyan kell.
Pénteken Gergő úgy jött haza a bölcsiből, hogy az állán volt egy horzsolás. Aznap este pedig szerzett mellé a homlokára is egyet. A szobában a padlószőnyegünkön húzta meg a homlokát és csúnyán felhorzsolta, de két perc sírás után mint akinek semmi baja ugyanott folytatta a bohóckodást ahol abbahagyta. Nem tudom hogyan tud ennyit rohangálni, miből meríti ezt a kifogyhatatlan energiát. Fürdést követően pedig mint aki felélénkül. Szinte hétkor már mindig álmos de miután lefürdetem onnantól kezdve jön a pörgés addig míg ki nem dől fél kilenc-kilencig amikor is elalszik. Kíváncsi leszek az óraátállításkor mit változik majd az időbeosztásunk, hamarabb fog-e aludni vagy sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése