Gergő naplója

A múlthetünk és a hétvége is illetve a hét elejénk is igen zsúfolt. Minden napra jut valamilyen program. Hogy csütörtökön ne unatkozzak, ha már a hét elejére minden napra volt programom, így felhívtam a fodrászom, hogy mehtnék-e, így este hétre hívott. Pénteken estére a programom az volt, hogy kenyereket kellett sütnöm, azonban elcsúztam egy kicsit a melóban, így elugrottam Gergőért és együtt mentünk vissza a munkahelyemre, mivel tudtam, hogy a nyomtatás mellett tudok Gergőre figyelni és nem is tart sokáig. Este mikor hazaértünk még elsétáltunk a boltba. Ez nálunk amolyan esti rutin mert ha esik ha fúj, ha kell venni valamit, ha nem, akkor is menni kell. Gergő imád boltba járni. Ma pl. a zárt bolt előtt hisztizett hogy de igenis nyitva van és menjünk be. Szóval elmentünk még pénteken este lisztet venni a kenyerekhez, amik a másnapi Gyuri tatáék kertjében lévő marhapöri mellé kellett. Mivel a jénaimba fél kilós kenyér fér ezért kettőt megsütöttem este majd egyet reggel. Bár reggel egy kicsit elszámoltam az időt, így egy órával később keltem, de így is meglett. Én elmentem dolgozni majd Tata kijött ide Gádorosra a fiúkért, hogy nekem ne kelljen hazajönnöm munka után, így 12 után ahogy végeztem egyből mentem én is kifelé. Ott szépen eltöltöttük a délutánt és remek időjárásunk volt. Gondolom majd Tata küld képeket amiket feltehetek ide. Szinte hihetetlen, hogy ilyenkor ennyire jó idő legyen. Már nem emlékszem pontosan mikor indultunk haza csak azt tudom, hogy Gergőt nem hagytuk az autóban aludni mert már késő volt hozzá, így kihagyta a délutáni pihenését. Ahogy hazaértünk mindannyian lefürödtünk és Gergő már fél hétkor az ölemben be is szunnyadt. Onnantól reggel hatig, új idő szerint ötig aludt is. Mi később keltünk és voltak időpontok amikor nem is tudom mit csinált Gergő bár többnyire ha hozzám jött mondtam menj apához. Bekapcsoltam Neki a mesét és teljesen jól elvolt, így nyolckor keltem én és reggeliztünk meg. A vasárnapi napon Békéscsabára mentünk a Csabi rokonaihoz. Már fél éve nem jártunk náluk és bizony elcsodálkoztak azon mennyit nőtt és fejlődött Gergő. Mikor legutoljára látták még nem beszélt, pelust hordott és kisebb is volt. Most megint nőtt és már 92 cm, vagyis elértünk egy újabb ruhaméretet. Ez igazából az egyik kabátján látszik mert eddig mindig fel kellett hajtani az ujját és mostmár nem kell. Békéscsabáról hazafelé jövet aludt Gergő, így meg volt számára a délutáni pihenés. A hétvégén jól evett Gergő, ennek örültem az elmúlt hétvégén való nem evése után.

A mai nap délelőtt a fiúk kettesben lehettek mert én mentem dolgozni. Pontosabban nem dolgoztunk mert ma csak takarítani mentünk be. Plusz amit munkát csináltam magamnak az sem az volt igazándiból, hiszen nővérkém szakdolgozatát nyomtattam ki majd adtam át a főnökasszonyomnak aki beköti. Délig takarítottunk, majd elmentem még a tesco-ba néhány dologért. A pénztárnál állva, már felpakolva a szalagra láttam meg, hogy nincs nálam a pénztárcám. Azonban a táskámban kutakodva megtaláltam Csabi pénztárcáját. Még a hétvégén Csabára menet adta ide hogy rakjam el, és mint utólag kiderült ő meg az enyémet rakta el mert hétvégén mikor tankoltam odaadtam neki és ő eltette, csak nem a táskámba. Szóval nem volt gond csak hirtelen nem is tudtam mit csináljak, így a hátam mögöttiek kicsit bosszúsak lehettek. Telefonáltam Csabinak majd a kód tudatában már bátran fizettem. Azonban mikor lehúzta a kártyát a pénztáros azt mondta ez lejárt. Azt sem tudtam mit csináljak, így Csabi pénztárcájában tovább kutakodtam és találtam mégegyet, na az volt a jó. Bosszankodtam egy kicsit hogy miért tartja egy helyen a lejárt kártyát és a jót. A pénztáros erre csak annyit mondott férfiak. Miután hazajöttem itthon a fiúk már ébren voltak. A telefonálásom ébresztette fel Gergőt, tudtam hogy így lesz de nem volt más megoldás akkor ott. Gyorsan összedobtam egy túrós tésztát majd elmentünk sétálni, hogy Gergő szellőzzön. Jól lefárasztottuk és még a játszóteret is útba ejtettük mert annyira jó idő volt ismét. Holnap néhány temető felé kell elmennünk. Csanádapáca, Pusztaföldvár, Nagyszénás. Egyedül Pusztaföldvárra járunk anyósom sírjához máskor is de a többiekhez csak ilyenkor jutunk el. Illetve a csanádapácai sajnos idén lesz először ahol Csabi kereszapjához megyünk ki. Ott Csabi keresztanyja biztosan megszólna minket ha nem látogatnánk ki a temetőbe. A ma délutáni sétánk egyébként a gádorosi régi temetőbe vitt ahol az anyukám nagyszülei sírját néztük meg, mert mondtam a héten Csabinak, hogy ott is van családtag és mondta, hogy akkor nézzük már meg mert kíváncsi volt. Kimentünk de sajnos azt a sírt senki nem gondozza, így nagyon csúnya. Még egy fa is kinőtt rajta és ahhoz, hogy a dátumokat meg tudjuk nézni le kellett fejtenem a borostyánt a tábláról. Mióta Tatám meghalt gondolom senki nem volt aki kinézzen oda.

Képekkel ahogy szoktam szintén máskor jövök. Még csinálnom is kéne újakat.