A hét ismét gyorsan elrepült, főleg, hogy csak három napot dolgoztunk. Gergő csak kettőt ugyanis pénteken a bébiszitternél volt, nem bölcsiben. Csütörtökön délelőtt hívtak a bölcsiből, hogy belázasodott. Mondtam, hogy nem tudok érte elmenni mert olyan munkáim voltak amiket nem hagyhattam ott. Mivel tudom, hogy a bölcsiben jó helyen van és Ők is azt mondták maradhat, így megbeszéltük, hogy majd ahogyan szoktam négykor megyek Gergőért. A Gabi doktornőt azonban azonnal felhívtam mikor tudná megnézni Gergőt. Azt mondta csütörtökön szabadnapos de másnap pénteken reggel 8-ra vigyem be Gergőt a kórházba és majd ott megnézi. A főnökségem miatt akik egy nagyon szép dologgal ajándékoztak meg engem (erről is majd mindjárt írok) nem tudtam elmenni Gergőért négykor így hívtam Csabit, hogy ő hozza el és menjenek haza busszal mert nem tudom mikor érek haza. Így is lett. Csabit folyamatosan hívtam, hogy mi van Gergővel otthon, de mint lenni szokott semmi baja nem volt. Se láz, se étvágytalanság, viszont huncutság és elevenség annál több. Vagyis nem is igazán aggódtam. Az éjszaka is folyamatosan figyeltem és lázat is mértem de semmi. Reggel ébredést követően adtam Gergőnek a szokásos C-vitamin adagot amiután két kortynyi mennyiségű vizet kihányt de mondta is hogy nem kell Neki a C-vitamin. Reggel a megbeszélt időpontra ott voltunk a doktornőnél, aki összesen annyit talált Gergőnél, hogy heves a bélmozgása. Azt mondta semmi más egyéb bármilyen betegségre utalót nem vél felfedezni Gergőn. Lehetséges, hogy valamilyen vírus de hogy itt pontosan milyen vírusra gondolt azt nem mondta. A biztonság kedvéért normaflore-t ajánlott és dédalon kúpot a hányingerre mivel Gergő hajlamos a hányásra. Tegnapra és mára adott igazolást hétfőtől pedig már mehet is bölcsibe. Még csütörtökön délelőtt felhívtam a Móni bébiszittert, hogy tudom-e vinni hozzá Gergőt aki persze hogy vállalta. Kérdeztem Tőle, hogy lázasan is, mert akkor még úgy volt, hogy lázas Gergő. Természetesen úgy is fogadta volna. Még diétát javasolt a doktornő amit nem tartottunk be mert nem látjuk, hogy bármi baj lenne. Nem hány, nem fájlalja semmijét és a mai napon kifejezetten rosszcsontoskodott. A nap végén már meg is kellett büntessem mert már megelégeltem, hogy úgy csinál mint aki nem hallja ha szólunk hozzá. Annyira felpörgött a mai napon, hogy nem aludt délután így ismét hétkor kidölt este. Hamarabb le is fürdettem mert már láttam, hogy ez lesz a vége.
Délelőtt folyamán felhívtam a doktornőt mert tegnap elfelejtettem megkérdezni, hogy a lisztérzékenységes teszttel mi van már. Azt mondta nemrég jöttek eredmények de nem Gergőé. Azt mondta hívjam vissza 5 perc múlva és megnézi. Mikor visszahívtam elmesélte, hogy mit is lát a füzetbe amiből végül azt hámozta ki, hogy valószínű elkeveredett a vér valahol. Szóval fél éve várunk valamire ami nem is lesz. Azt javasolta, hogy hétfőn reggel 8 körül hívjam fel azt a kórházi dolgozót aki ezzel foglalkozik majd ő többet fog tudni mondani erről. Mondtam, hogy szerintem mindez már felesleges és inkább mondja meg nekem, hogy Szegeden hol is van az a magánrendelés ahol megcsinálják ezt a vizsgálatot és egy héten belül meg van az eredmény. Erre azt mondta, hogy nem kell elmenni sehova mert a gyógyszertárakban árulnak gyorstesztet ami igen nagy bizonyossággal szintén meg tudja mondani, hogy lisztérzékeny-e a gyerek vagy sem. Nem is értem akkor miért kell nekünk fél éve várni a megnem lévő eredményre. Olyan 4-5000 Ft körül van ez a gyorsteszt és szerintem hétfőn megveszem majd fel is hívom a doktornőt, hogy csinálja meg a magánrendelésén mert azt mondta ezt egyszerűen bármelyik orvos elvégezheti mert csak egy tűszúrás az ujjbegybe. Nem értem a magyar egészségügyet miért nem ezt használják? Csak azért mert drága? Talán az anyukát-apukát kellene erről megkérdezni mi drága a gyermekük egészsége érdekében. Sosem fogom megérteni hogyan történhet ilyen, hogy csak úgy elkeveredik egy levett vérminta, és azt sem ha van más megoldás miért fél év után kell kiderülnie? Lehet, hogy amaz biztosabb de addig amíg meg nem jön az eredménye annak addig nyugodtan meg lehetne ezt csinálni.
A meglepetés a főnökeimtől: mostanában többször kellett túlóráznom az egyik ügyfelünk miatt. A munka jól sikerült és időben meglett. Ezt megköszönve nekem a főnökasszonyom, előttem nagy-nagy titokban tartva, elvitt az ügyfelünk boltjába és mikor odaértünk akkor mondta, hogy azért jöttünk, hogy nekem vásároljunk ruhákat. Válogathattam kedvemre. Először el sem hittem, így félve nyúltam a pulóverekhez, de főnökasszonyom elkezdte kipakolni elébem és adogatta a megfelelő méreteket, így lett 5-6 db pulóverem és felsőm. Ezúton is köszönöm Nekik mégegyszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése