2012. jan. 10.

Apukám emlékére

Megpróbálok ismét blogot írni, ami most még kicsit nehéz. Apukámat karácsony másnapján elvesztettük. Hátsófali szívinfarktust kapott mely 3-4 perc alatt elvitte. A szívét hat évvel ezelőtt műtötték de Ő nem olyan volt akit ez visszafogott volna. Azért nehéz a blogírás számomra mert Ő volt az egyik legnagyobb blogolvasóm, annak ellenére, hogy hetente többször találkoztunk vagy beszéltünk telefonon vagy skype-on vagy e-mailen.
A blogban sosem szerettem szomorú dolgokról írni, akkor inkább nem is írtam semmit. Gergővel mindig boldog az életünk, így nem is nehéz a jó dolgokról írni. Viszont elszomorít, hogy kivel fogom megbeszélni, ki fogja hiányolni ha sokáig nem írok. Szenteste mondta, mikor utoljára találkoztunk, hogy mennyire rég írtam. Mondtam is Neki, hogy a karácsonyi hajtás miatt ami a cégünknél akkoriban volt nehéz lett volna még az éjszakai munka után írni. Tegnapelőtt Vele álmodtam. Visszajött elköszönni, elbúcsúzni, mert hirtelen, gyorsan elment. Érdekes volt az álom. Apu is azt szeretné, hogy folytassam a blogírását mert Ő nagyon szerette olvasni. Így folytatom egy hónap kihagyását követően minden bejegyzéskor apura emlékezvén, hogy ezzel is megőrizhessem Őt szívemben.

Gergővel az idei télen eddig nem volt gond a betegségek terén. Azért lekopogom. A karácsonyi időszakban két éjszaka volt amikor kicsit jobban befulladt. A ventolin segített melyet ilyenkor egy órán át 20 percenként két puffal kell alkalmazni. Hál Istennek ez segített és nem kellett a kúpot használni amit készenlétbe helyeztem. Az első fulladásánál a lefekvéskor az erősebb fújókáját is elő kellett venni, de ennyi. Utána jobb lett és a következő fulladáskor már nem volt annyira vészes bár akkor is megijedtünk. Ilyenkor nem szoktam jól aludni az éjszakák folyamán. Még jó, hogy a két ünnep közt nem dolgoztunk, csak én és csak néha. A bölcsi a szünet után csak két napig indult rosszul utána ráparancsoltam, hogy kilenckor legkésőbb alvás és ezt követően már pihentebben ébredt és nem sírt a bölcsibe érkezéskor. Azóta is imádja a bölcsit. Ma hazahoztam a bölcsis mondókás füzetet és beszkenneltem az oldalakat, mert nagyon sok mondókát mond és mivel van amit nem tud kéri, hogy segítsek de sajnos én sem tudom. Tegnap voltunk a Dimáknál a tűdőgyógyásznál. Meghallgatta Gergő tüdejét és azt mondta nagyon szép, bár továbbra is szedni kell a gyógyszert és fújni a fújókát. Ezeket együttesen használva jó, ha a fújókát elhagyom egyből jön a köhögés ami tovább fajul ha nem kezeljük. Mostanában Gergő nagyon sűrűn mondja, hogy fáj a hasa. Ilyenkor szoktuk Neki mondani üljön rá a bilire és nyomja ki a kakát vagy fingot. Ezután van hogy azt mondja nem fáj a pocakja, de napi szinten háromszor-négyszer mondja, így nem köthető össze minden esetben a széklettel. Ezmiatt az orvos azt javasolta csináltassunk hasi ultrahangot és valamilyen más vizsgálatot is mondott, de először is a háziorvos felkeresését tanácsolta. Vagyis hamarosan meglátogatjuk a Gabi doktornőt aki január 1-től hivatalosan is háziorvosa lett Gergőnek, ami azt jelenti hogy rendelési időben ingyen megvizsgálja Gergőt. Természetesen megmaradt a magánrendelése is, ami azért jó mert az 5-kor kezdődik így munka után továbbra is el tudjuk oda vinni Gergőt ha nem sikerül munkaidőben.

2 megjegyzés:

  1. Édes Istenem! El sem tudom mondani mennyire sajnálom ami történt. Fogadjátok őszinte részvétem.

    Ahogy megláttam a címet, egyből sírtam, pedig még a blogot sem töltötte be a böngésző. Sok sok erőt kívánok Nektek a folytatáshoz! Remélem amilyen hamar csak lehet, megnyugvást találtok. Nem ismertem Apukádat, csak a leírásod, és fényképek által, de így is nagyon kedveltem.

    Gergőnek hogy mondtátok meg? Felfogta?
    Már vártam nagyon hogy mikor érsz, és mivel kommentben megírtad a hallgatásod okát, nem akartam tolakodni.

    Én még mai napig esténként siratom Mamát, mert értelmetlen volt, és szegénykém nagyon szenvedhetett. Ezt nagyon nehéz feldolgoznom. Neked még nehezebb. Remélem azért vigaszt találsz az álmodban, ami ilyenkor felzaklató, és megnyugtató is egyben.
    Puszi: Kata

    VálaszTörlés
  2. SZia, Köszi a hozzászólást. Reméltem, hogy a többség bölcsi olyan mint a miénk, hisz nagyon fontos életszakaszban bízzuk valaki másra a picik nevelését.
    A Te kisfiad sem egy duci bébiként született és már milyen szép nagy:-).
    További jó egsézséget kívánok nektek!
    Ákos Anyuka

    VálaszTörlés