Elrabolták a kisfiamat

Jelenleg Gergő nélkül vagyok itthon és azt sem tudom mit kezdjek magammal. Ma a bölcsiből hazajöttünk és elmentünk a boltba. Ott az egyik ismerőssel elkezdtünk beszélgetni miközben Ő várta a lányát a busztól jönni. Mikor megérkezett a lánya elmesélték, hogy a lány Barbara valamilyen óvonő-gondozónői fősulira jár és bébiszitterkedést akar vállalni a nyáron. Annyira gyorsan peregtek a percek, hogy egyik pillanatban még velünk volt Gergő a másikban pedig már nem. Még integetett nekem Gergő majd elment Barbival. Mi pedig álltunk Csabival az autónk  mellett majd gyerek nélkül beszálltunk az autóba. Barbi anyukája mondta még messziről hogy majd hét körül haza hozzák. Így annyira üresen jöttem haza, hogy hirtelen azt sem tudtam mit csináljak. Feltettem a tésztát főni majd gondoltam amíg nem ér haza a kisfiam addig leírom ezt a történetet. Érdekesség, hogy pont az autóban hazafelé jövetben azon vitatkoztunk Csabival, hogy május 1-jén ki fog vigyázni Gergőre merthogy én dolgozom Csabi pedig ügyeletben lesz. Vagyis ha Csabival itthon marad Gergő akkor ha bármelyik pillanatban mennie kell nem tudja kire hagyni. Ezt ott a parkolóban az autó mellett beszélgetve döntötték el, hogy akkor próbára elviszik Gergőt egy fél-háromnegyed órára. Megkérdezték mindent eszik-e, nem allergiás-e valamire, és már vitték is. Így egyből megoldódott a május 1-jei problémánk. Megkérdeztük és elvállalja Barbi. Itt laknak tőlünk egy perc sétára. Most per pillanat azonban azon izgulok, hogy mikor jönnek már. Megyek is nézem az ablakból.

Minden rendben van. Gergő élvezte az ottlétet. Miután negyed nyolckor még nem voltak itt, felhívtam az Orsit mi újság. Azt mondta ne aggódjak már, jól érzi magát Gergő és nem akar hazajönni. Elmentek az Orsi anyukájáékhoz is, aki nem mellesleg óvónő volt. Körberajongták egy kicsit Gergőt. Mikor telefonon hívtam Őket épp a gólyát nézték ami itt a faluban a művelődési ház kéményén lakik évek óta (lehet, hogy évtizedek óta?). Aztán tettek egy kört és a játszótér felé jöttek haza. Én épp elkezdtem felmosni mikor csöngettek. Annyira vártam már Gergőt, hogy egyből eldobtam a felmosót és repültem ajtót nyitni. Orsi és Barbi bejöttek és még nálunk az udvaron szórakoztatott minket Gergő. Barbival kimentek a sáros kertbe, még mi leültünk a folyosón a hintaágyra. Megdicsérték Gergőt milyen érdeklődő a világra és hogy mennyire jól nevelten megkérdezi és megköszöni a dolgokat. Gyorsan megbeszéltünk még egy felvigyázós napot Barbival így mostmár nem lesz gond a szombati munkanapjaimmal sem. A Móni bébiszitterünket szombatonként nem szeretem zavarni így Barbi ha beválna remek lenne itt Gádoroson. Árról egyáltalán nem beszéltünk mert annyira megörültünk Csabival a május 1-jei problémánk megoldásának, hogy ez már nem is érdekelt minket. Gergőnek meg teljesen mindegy kivel, mikor, hol van, Ő bárhol jól tudja magát érezni és még a betegség sem okoz nála anyahiányt. Gondolom mert tudja ha kellek Neki akkor úgyis megtalál. Mintha tisztában lenne a dolgokkal, hogy nem veszek el sohasem. Most mikor hazahozták Gergőt az én szívemről is leesett a kő, hogy végre itthon van. Bár csak egy háromnegyed órát volt tőlem távol úgy hogy majdnem idegennel. Pontosabban nem idegen mert már nagyon régóta ismerjük egymást az Orsival de az utcán, fodrásznál, és Orsi munkahelyén a hamburgeresben való beszélgetéseken kívül még nem beszélgettünk máshol. Nem voltak soha nálunk és mi sem náluk. Mióta Gergő megszületett azóta többször megálltunk az utcán hosszabb időre is beszélgetni, így alakult ki köztünk egy kicsit mélyebb ismeretség. Örülök annak, hogy itt a faluban lesz egy segítségünk mert ugye mi Csabival nem tudunk senkire sem számítani. Mikor bevállaltuk Gergőt mi ezt tudtuk. Sok embernek ott vannak a nagyszülők akik segíteni tudnak, a mi esetünkben rájuk nem számíthatunk, így most örülök hogy már nem csak Móni lesz hanem egy másik bébiszitter is lesz. Bár Barbi még iskolába jár így Ő nem egésznapos felvigyázó, csak pár órás, de ez is nagyon remek, hiszen vannak, lennének helyzetek mikor ennyi is elég lenne. Sok más anyuka éli meg azt hogy elviszik tőle a gyermekét mert van nagyszülő aki vigyázni akar a kicsire, nálunk ez most először fordult elő, hogy csak úgy elvitték tőlünk Gergőt, ezért olyan furcsa még ez az érzés. Apukám nagyon sokat vigyázott Gergőre november-decemberben. Azonban az más volt mert ott én bíztam rá mert dolgoztam, itt a mai estén azonban nem én akartam ott hagyni Gergőt, hanem a Barbi és anyukája Orsi szerették volna és vitték is el Gergőt. Szóval számomra érdekes volt. Negyed nyolckor mikor még nem voltak sehol és utána telefonáltam, előtte már láttam Csabin is, hogy azért Ő is aggódik még ha nem is mondja és megpróbálja nem mutatni. Néhányszor Ő is kilesett az ablakon.