Ma a bölcsiben anyáknapi ünnepség volt. Nagyon aranyosak voltak ahogyan bejöttek a szobába és a gondozónők próbálták Őket sorban tartani miközben minden gyermek az anyukáját kereste. Volt aki oda is ment, Gergő csak a szemével keresett. Végül két dalocskát mondtak el. Az egyik a szokásos ...orgona ág... a másik a következő:
"Az én szívem kis óra,
Szeretet a rúgója.
Mindig azt ketyegi,
Hogy Édesanyát szereti."
Áronka és Gergő mondták a leghangosabban. Legalábbis az Ő hangjukat lehetett hallani. A versek után a gondozónők kiosztották a szívecskéket és kifestett virágokat melyeket a gyerekekkel együtt csináltak. Közben volt üdítő, édes süti és sós ropi. Fél órás volt az egész de annyira jó volt. Gergő miután elmondták a versikéket odajött és átölelve azt monda: Szeretlek. Ezt itthon is sokszor szokta csinálni, de most még jobban esett mint eddig bármikor. Egyszer a nagy evészet közben odaszaladt hozzám Gergő és azt mondta hogy fényképezzek. Mondtam Neki nincs nálam a fényképezőgép erre Ő azt mondta akkor vegyem elő a telefonomat. Nem vettem elő mert vannak pillanatok melyeket elmulasztanék ha fényképezéssel tölteném. Így csak a szívemben maradnak meg ezek a mai édes pillanatok. A mai napon azóta többször kértem Gergőtől, hogy mondja el ezt a versikét. Annyira aranyos, imádom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése