Ma nem egészen nyugtatott meg az Erzsike óvónéni, vagyis valóban Gergő a legkisebb termetű. Ma mikor mentem Gergőért kint voltak az udvaron és Gergő ült egy asztalka előtt ahol homokot öntött egy pohárkába, tálkába. Egy Jázmin nevű kislány mikor megtudta, hogy mi megyünk haza egyből Gergő helyére ült és nem engedte vissza Gergőt mondván mi úgyis megyünk már. Gergő erre kicsi hisztibe kezdett, de az Erzsike óvónéni is már kitapasztalt annyit Gergőből, hogy ez nem tart Gergőnél sokáig. Beszélgetés közben Jázmin elárulta, hogy Gergő lefekvéskor nem hagyta Őt aludni mert átdugta a lábát hozzá (korán kezdi). Erre Erzsike óvónéni azt mondta Jázminnak ne árulkodj, majd ha akarja Gergő elmondja otthon az ilyet. Erre mondtam azt, hogy igen valóban elmeséli mi is volt az oviban. Tegnap például azt mondta, hogy őt fellökték és Ő sírt. Ezt követően mondta csak el az Erzsike óvónéni, hogy igen a galéria alatt tárolják a labdákat és ott lökték meg és a sok labda közt egy ilyen csöppség mint Gergő könnyedebben fellökődik a guruló labdák közt. A bölcsiben több mindent elmondtak Gergő napjáról mint itt az oviban de meg kell ezt is szoknom, hogy a bölcsis gyerekek közt sokan még nem tudnak beszélni így a gondozónő az aki el kell, hogy mondja mi történt aznap, míg az oviban már feltételezik a gyerekekről, hogy elmesélik a napjukat. Ma az oviban a foglalkozások egyikén készítettek egy kavicsot a gyerekek amire mókust ragasztottak és ráírták a jelét. Ezt haza lehetett hozni. Van súlya ennek a kavicsnak és mikor játszani akart Gergő ezzel nem hagytam Neki, miután meg is tapasztalta, hogy nem játék, ugyanis nem tudom miként a fejét ütötte meg vele. Nem sérült meg Gergő de ezt követően azzal a feltétellel sikerült végül letenni a számítógép asztalra, hogy ott majd mindig látni fogjuk. A másik dolog amit megmutatott Gergő nekem a mai napon az egy tenyérlenyomat a falon melyet állítólag ma csináltak. Egy fát ábrázoltak és a levelekre kerültek a gyerekek kézlenyomataik, melyeket a fa ágaira ragasztottak. Ezt feltették a folyosó falára rajta a jelükkel, hogy melyik lenyomat melyik gyermeké.
Gergő oly módon szeret oviba járni, hogy mikor elfelejtem, hogy nem a bölcsibe kell vigyem akkor rám szól, hogy anya nem jó felé kanyarodtál, és ilyenkor hiába tudnék másfelé menni vissza kell fordulnom és a megszokott útvonalon kell megközelítenem az ovit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése