Én is

Gergőt egy óra alvás után a mi ágyunkból áttettem a sajátjába. Nem szokott ilyenkor felébredni és van olyan mikor reggel meg is kérdezi, hogy miért a saját ágyában van. Most mikor letettem a fülébe súgtam, hogy szeretlek erre visszaválaszolt, hogy én is. Ilyenkor annyira jó anyának lenni. Jót mosolyogtam szinte hangosan. Szokott álmában beszélni főleg ha én is szólok hozzá olyankor többnyire válaszol, de tuti, hogy nem emlékszik rá reggel. 

Ma az oviban az Angelika óvónénivel sikerült pár szót váltanunk. Kérdeztem tőle nem-e köhög Gergő nap közben, de azt mondta nem vészes és hogy ennél sokkal csúnyábban köhögő gyerekek is vannak még oviban. Vagyis ebből azt szűrtem le, ha már nem fázott meg eléggé Gergő, akkor lesz kitől elkapnia. Ma kb. 13-14 gyerek volt csak a Mókus csoportban mert a többi otthon van betegség miatt. (Csak én furcsállom, hogy az óvónő nem tudja pontosan hány gyerek is volt ma vele? 13 vagy 14?) Na jó, ehhez képes végül is sikerült beszélgetni vele. 

A legnagyobb gondomat azonban most a közelgő őszi szünet jelenti, ugyanis a bébiszitterünk ma felhívott, hogy nem tudja Gergőt elvállalni mégsem arra a hétre. Egyenlőre még nem tudom mit csináljunk. Nálunk indul a karácsonyi hajtás, Csabi ügyeletes lesz azon a héten, és az oviban az ügyelet is csak akkor van ha eléri a kívánt létszámot a csoport, amire az Angelika óvónéni azt mondta nem igen szokott előfordulni. Vagyis zárva lesz az ovi mi pedig dolgozunk. Majd kiforrja magát addigra valami. Bárcsak több lehetőségünk lenne ilyenkor gyermekfelvigyázóskodásban.

A Gergő által hazahozott betegséget, illetve az autóban együtt utazó munkatársa betegségét is elkaphatta most Csabi, mert a mai napon nagyon ramagyul volt. Ma délután feltöltöttem egy kicsit a gyógyszerkészletet és elmagyaráztam Csabinak mit mikor vegyen be. Nem tudom mennyire lehet megfázva, de ha én megfázom nem tudok létezni orrspray nélkül, megfázás nélkül is mindig van nálam, erre ő el sem vitte magával a munkába. Itthon meg panaszkodik nekem, hogy Ő mennyire szarul van. Most vettem neki bogyót, kapszulát,  port (9000 Ft körüli érték). A Dalai Láma egyik mondását olvastam hétvégén, hogy az embereken csodálkozik, hogy feláldozzák az egészségüket, hogy pénzt keressenek, aztán pedig feláldozzák a pénzüket, hogy visszaszerezzék az egészségüket. Valahol igaza van de mégis sokat gondolkodok azóta azon, hogy Ő miből él? Honnan van élelme, hogyan szerzi meg magának, mennyiből él? Hol él, milyen az ágya ahol alszik, fűtenek rá vagy ő fűt magára? (Vagy lehet, hogy meleg helyen lakik ahol nem is kell fűteni). Miből utazik? merthogy rengeteget utazik. Szóval nem értem, hogy ezzel a mondásával most mit is akart mondani, vagyis értem mint azt minden ember érti, de ismerheti ő a világon azokat az embereket akik feláldozzák az egészségüket a munkájuk során? Nem tudom kellett-e valaha is dolgoznia vagy meg kap mindent? Annyira kíváncsivá tett ezzel a pár sorával ez a Dalai Láma, hogy azóta is ilyeneken agyalok. Értheti ő a világot úgy mint egy hétköznapi ember? Dolgozott ő valaha úgy mint egy hétköznapi ember, vagy neki nem is kell vagy nem is szabad doloznia? De akkor miért mond ilyeneket? Na jó ez nem a Dalai Lámáról szóló blog. Most csak azért akartam írni, mert az első pár soromban leírt "én is" nagyon tetszett.