Gergő ma azt mondta nekem méltatlankodó hangon, hogy anya ne kérdezgess már állandóan. Ezt az apja már mondta nekem és most jót nevetett ezen, hogy na én megmondtam. Ez az egész azért van mert mikor valamiért nem hallom, hogy mit csinál Gergő és látni sem látom, pl. én kint a konyhában Ő bent a szobában csendben, vagy mint ma autóval haza a sötétben, ilyenkor képes vagyok percenként kérdezgetni hogy mit csinálsz? Na erre jött ez a reagálás. Eleinte jól tűrte ezt Gergő és illedelmesen válaszolgatott, most már pár hete elkezdte megunni és ma ki is fakadt. Szóval ne aggódjak ha nem látom Ő tudja, hogy jól van. Na de mégis, egy anyából nem lehet az aggodalmat csak úgy megszüntetni. Az autómban van olyan tükör a tükör alatt amiben csak Őt figyelhetem, így amikor sötétben jövünk haza és nem beszél nem látom. Többnyire beszél, sőt sokat, és játék közben is hallani szoktam ha kint vagyok a konyhában és ha nem hallom azonnal aggódom. Még mindig sok mindent a szájába vesz. Sokszor mikor csak úgy bambulva nézi a tévét a kezében lévő apró játék darabokat morzsolgatja a szája körül. Nem szeretem ha ilyen apróságok a kezében vannak. Pl. ezért utálom a kindertojás belsejét, pedig ezeket minden gyerek imádja.
Az autóban való szövegelésről jut eszembe, hogy Gergő szokott énekelni, most is épp azt csinálja kezében a furulyával, melybe néha belefúj egyet. Tegnap ahogy jöttünk hazafelé Orosházáról nagyon lassan tudtam csak jönni, szinte lépésben, mert én még életemben nem vezettem ekkora ködben autót. Az autó orra előtt lévő első fehér középvonalat láttam csak nem többet. Ahogyan még Apu tanította két oldalt figyeltem, hogy hol az út széle és az út közepe. Nagyon nehéz volt haza jönni. Én még ilyet komolyan nem láttam. Nem is sokan előztek meg. Szép sorban mentünk egymás után. Még jó, hogy ehhez a ködhöz nem tartozott csúszós út, mert akkor nem tudom miként jöttünk volna haza. De a lényeg az, hogy Gergő hasonlóan végig énekelte az utat mint a mellékelt videón:
 |
| És a kis pókember |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése