Elhagytunk egy játékot, ilyen még nem volt

Ma annyira sajnáltam Gergőt, ugyanis elhagytuk a tegnap vásárolt új játékát. Tegnap este vettük a Főtéren mert volt ott valami rendezvény és az oviból hazafelé észrevette Gergő ezért meg kellett állni megnézni mi is van ott. Addig nyafogott, hogy végül vettem neki egy olcsó valami kis kamionszerűt. Nem is érdekel az értéke, hanem az a legrosszabb, hogy bármennyibe is kerüljön egy játék mindig annyira ragaszkodik hozzájuk egy jó darabig, hogy aludni is mindig a legújabb játékkal szokott. Most egyszer aludt vele, mert reggel mikor mentünk a boltba valószínű amikor a kosárból pakoltunk a táskába letettük, hogy melyikünk nem emlékszem, és ott is felejtettük. Kimentünk még a piacra majd egy másik boltba végül a játszótéren mondta Gergő, hogy adjam oda neki a játékát. Ekkor derült ki, hogy nálam nincs de ha nála sincs akkor bizony elhagytuk. Azonnal visszamentünk a boltba, de már nem volt sehol és a pénztárosnak sem adták be. Gergő még remélt addig amíg hazaértünk, hogy megnézzük a táska alján. Azonban nem találtuk ott sem. Nagyon sajnáltam de ugyanakkor nevelő célzattal nem vehetek neki azonnal helyette egy másikat mert másképp nem fogja megtanulni, hogy bizony a tulajdonára vigyáznia kell. Nem csak ő tanulja az életet, hanem én is tanulom a nevelést. Nehéz néha jól dönteni és helyesen. Én engedékenyebb vagyok mint Csabi és több mindent megcsinálok Gergőnek amire megkér, vagy összepakolok utána. Az apja már nem. Ő azt mondja pakoljon össze vagy menjen ki inni ha szomjas. Én hogy ne lássam szomorúnak megveszem azt amit kér, az apja szigorúbb ennél. Teljesen jól van ez így, hogy Csabi ilyen, mert kell egy józanabb ész is aki nem enged. Nekem kell inkább megtanulnom egy kicsit szigorúbbnak lenni mert pont ma mondtam Gergőnek mikor megkért, hogy csináljak meg helyette valamit, hogy mikor majd iskolás lesz nem tanulhatok majd helyette. Látom Gergőn, hogy kezd nagyobb fiú lenni és mostmár nem bánhatok vele úgy mint akit állandóan félteni kell és óvni, segíteni, kiszolgálni, tényleg sok mindent megcsinálok még helyette. Egy újabb lépcsőfok következik mindhármunk számára, de lehet, hogy csak én fogom fel változásként és a Szabó-Kiss családomnak meg sem kottyan. Mostmár nem lehet annyit babusgatni Gergőt mert jobban oda kell figyelnem arra, hogy megtanítsam Neki az életben például a rossz dolgok elviselését, mint ennek a játéknak az elvesztését is. Ha vennék neki újat helyette azt hihetné, hogyha elhagyta kap másikat, ebből pedig nem tanulna semmit. Szóval át kell kódolnom egy kicsit az agyamat, mert olyan gyorsan repül az idő és gyorsan találkozik az őt körülvevő világgal ami nem mindig jó, és ezt is meg kell tanulnia elviselni.