Nehéz a gyereknevelés de élvezem

Kedden vagy szerdán megkaptam a telefonszámát a pszichológusnak és azonnal fel is hívtam, hogy megbeszéljünk egy találkozót. Ma reggel 7-re kellett mennünk az evangélikus iskolába mert ott dolgozik vagyis ott van irodája. Egy nálam szerintem fiatalabb kedves hölgy volt. Ahogy ígérte tényleg csak egy fél órát vett igénybe az amit mondani akart. Letisztultan elmondott mindent amit ő gondol Gergőről. Azt mondta azért kérte, hogy velünk szülőkkel is beszélni szeretne mert tisztában akar azzal lenni, hogy ez a probléma amiről az óvónők beszélnek otthon is fennáll-e. A mi elmondásunk alapján miszerint Gergő nem hisztis, nem rossz gyerek otthon és mindent meg lehet vele beszélni azt mondta ő is így tapasztalta a beszélgetésük alkalmával. Ő konkrét dührohamot nem látott Gergőn amit az óvónők említettek neki. Az óvónők abban kérték a pszichológus segítségét, hogy Gergő állítólagos dühkitöréseit enyhítsék. A héten azt mondták az óvónők, hogy volt olyan nap amikor Gergő hangos hisztije miatt a másik csoportszobából átjöttek hogy mi történik ott, ki csap ekkora lármát. Gergő anyjaként én még soha nem tapasztaltam Gergőnél ilyet ezért értetlenül állok az óvónők elmondása előtt. A pszichológusnő azt mondta ő sem látta Gergőt hogy bármi nem odaillőt csinált volna bár nem is volt szerintem sokáig a csoportban. Igazándiból fényezhetném itt Gergőt de nem ezt szeretném, csak egyszerűen a pszichológusnő amit rövid beszélgetésük alkalmával megtapasztalt Gergőről én magam is ilyennek látom a fiamat. Egy jó indulatú, túlságosan sokat beszélő, de jól és okosan beszélő, részletekre odafigyelő kis emberke. A tudásszomja a beszéd terén hatalmas. Mindent tudni akar és emiatt rengeteget kérdez ugyanakkor mindenről van is véleménye. Ha valamihez mégsem tudna hozzászólni azt is megmondja, hogy nem tudom, vagy nem értem. Hogy mindezt a pszichológusnő szavaival éljek higanymozgással párosítja. Vagyis hatalmas a mozgásigénye. Elmondta a pszichológus azt is, hogy Gergő olyat is mondott a beszélgetésük alkalmával, hogy Gergő azt mondta ő a rossz gyerek a csoportban. És hogy ezt miért gondolhatja így a gyerekem? Azért mert valószínű az óvónők ezt sulykolják belé. Szegény gyerekem azt hiszi, hogy ő rossz. Ma pl. azzal jött haza az oviból, hogy elújságolta, hogy egy külön asztalkához ültették ebéd közben mert evés közben beszélgetett és ezzel zavarta a társait, és hogy addig fog külön ülni a többiektől amíg jól nem fog viselkedni. Vagyis valóban úgy állítják be az ovis társai előtt is Gergőt, hogy ő a rossz gyerek. Véleményem szerint Gergő nem rossz, sőt az óvónőknek elmondtam az aggályaimat miszerint múltkor amikor kikísértem Gergőt a mosdóban egy másik gyerek ott rosszalkodott. Gergő elkezdte utánozni de Gergőre én rászóltam viszont ha nem vagyok ott tudom a rosszaság ragályos és ezt tanulja el Gergő. Talán azt a másik gyereket kellene fegyelmezni mert Gergő egyáltalán nem olyan itthon mint amilyennek most ezek az óvónők próbálják nekem lefesteni. Kicsit nehéz leírni a gondolataimat mit is vélek én most erről az egészről mert nem haragszom én az óvónőkre és azt sem mondtam, hogy hazudnának, csak mégis úgy érzem mintha túloznának vagy mintha szeretnének megszabadulni az ilyen típusú gyerektől mint Gergő mert mintha nyűg lenne számukra egy ilyen kis örökmozgóval foglalkozni. Azt is értem, hogy segíteni szeretnének talán azzal, hogy úgy gondolják ha most ezeket a dühkitöréseket orvosoljuk akkor majd iskoláskorában könnyebb lesz az alkalmazkodás. De ha otthon nincs dühkitörés akkor az oviban mért van? Szóval a pszichológussal végül arra jutottunk, hogy mivel ő úgy látja hogy ez csak az oviban áll fenn, ezért készít egy táblázatot amiben arra kéri az óvónőket, hogy percre pontosan írják fel mikor volt és mi váltotta ki Gergőben ezt a fajta viselkedést. Ezt a táblázatot vezetniük kell majd melyből esetleg kiderülhet, hogy mi lehet a mélyebb oka ennek. Vagyis most a pszichológusnő arra gyanakszik, hogy Gergő mivel állandóan pörög ezért az oviban a sok inger egy idő után lefárasztja az agyát melyre így reagál. Ezért lesz kíváncsi arra nem-e adott időpontokhoz kötődik majd ez a dühroham. Azt elmondtam a pszichológusnak, hogy ebben viszont lehet valami, hogy ha fáradt akkor így reagálhat ugyanis akkor ezt tőlem örökölhette. A családom tudja és a főnököm is tisztában van vele, ha én fárad vagyok akkor én sírok. Ha ez a feltevés beválik akkor elhiszem amit az óvónők állítanak, mert tudom és saját magamon is tapasztalom ezt az érzést ami lehetséges kiváltó ok lehet Gergő esetében is. Azonban itthon akkor miért nincs ilyen probléma, hogy elfárad? Valószínű, hogy csak a közeg, a csoport állandó ottléte tartja folyamatosan Gergő agyát pörgésben. Ami végül így csapódik le. A pszichológus azt mondta az lehet majd a probléma megoldása, hogy Gergőt majd az óvónőknek a nap folyamán mindig külön feladatokkal kell megbízzák, még pedig olyanokkal, hogy kicsit kiküldik a csoportszobából ahol esetleg egyedül lehet mondjuk a dadussal és a dadussal együtt kettesben segíthet Gergő neki. Hogy egy kicsit kikapcsolják az agyát ami a pörgést okozza Gergőnél, vagyis ezzel pihentetnék az agyát. Olyat is mondott a pszichológusnő, hogy Gergőnek nem köti le a figyelmét az egyszerű ilyen idős gyerekeknek való foglalkozás, az ő agyacskája már többet igényelne. Több tenni akarást szeretne az agya. Őt állandóan le kell foglalni. Feladatokat kell neki adni amivel lefoglalhatja magát. Míg az oviban pl. a tornaórán ki kell várnia a sorát és ő unatkozik mert várnia kell, addig itthon nem kell várnia és ezzel sincs meg a unatkozásra kínált idő itthon. Ezért fordulhat elő, hogy itthon nincs is esély a hiszti kialakulására és ezért nem tapasztaltam még meg Gergő másik oldalát melyet az oviban láthatnak az óvónők. Kíváncsi leszek majd a fejleményekre bár majd csak január közepétől lesz ez a táblázatba írogatás mert most jön majd a téli szünet így lesz egy kis kiesés. Viszont amit mondott még a pszichológusnő, hogy annyival fogok tudni segíteni az óvónőknek, hogy többször megtanulok nemet mondani Gergőnek. Itthon egyedüli gyerekként el van kényeztetve. Az apja könnyebben tud nemet mondani Gergőnek mint én. Így nekem nehezebb lesz a feladatom. A baj ezzel csak annyi lesz hogy Gergő már megtanulta a nemet is hiszen most olyat hozott fel példaként a pszichológus, hogy mondjam azt, hogy nem kapod meg most a csokit mert. De Gergőnek ha ilyen mondok tisztában van vele, hogy nem eheti nem csinálhatja mert az agya tudja és elég csak egyszer elmondanom, hiszen nem igazán ehet csokit és gyümölcsöket, így ez a nem kilőve. Azt is érti, hogy nem tudjuk megvenni a kért játékot mert nincs rá pénz, mert a pénzért sokat kell anyáéknak dolgozni. Amikor Ő is dolgozik velünk vagyis hordjuk a számlát együtt olyankor ha eszébe jut, hogy Ő most megdolgozott a pénzért olyankor ha szeretne valamit akkor megkaphatja. Számomra is hihetetlen, hogy mennyire okosan áll az agya az ilyenekhez. Egy ilyen idős gyereknek nem kellene még a pénzhez sem értenie, de mivel én az életet mondom Neki ezért teljesen tisztában van ezekkel a dolgokkal. Nehéz a gyereknevelés de élvezem. Nagyon. Majd ha jönnek még gondolataim ezzel a témával kapcsolatban írok mert most ez egy olyan időszak amiről nem baj ha több feljegyzés is születik. Mint minden anya a gyerekével kapcsolatban szerintem én is elfogult vagyok Gergővel szemben, de ő az enyém miért is ne tehetném, ő az én részem én meg az övé.