Szepember

Elkezdődött az óvoda. Pontosabban Gergő egész nyáron volt kivéve az egy hónapos óvodai leálláskor. Ebből az egy hónapból az apjával volt itthon két hetet, egy hetet nyaraltunk és egy hétig a Szőlő körúti magánbölcsiben. Szóval mostmár nagycsoportos Gergő. Megvolt már az első szülői értekezlet is. Mivel Csabi ügyeletes volt ekkor és a szülői értekezletre hívó papírra kiírták az óvónők, hogy gyereket ne hozzunk ezért Mamát kellett hívnom, hogy vigyázzon Gergőre. Hál'Istennek tudta vállalni így Mama bejött Mezőhegyesről és Gergővel volt úgy két óra hosszát. Majd Mamát hazavittük utána vissza Orosházára és úgy haza Gádorosra. Kicsit távol lakunk egymástól a Mamával ezért én még mindig izgulok miként oldom meg ha Gergőre vigyázni kell. Remélem nem lesz beteg Gergő mert olyankor aztán nem alszom éjszaka. Bár óvónénik mondták a nagycsoportban már nem igazán betegek a gyerekek. A csoportban pedig szerintem már mindenki átesett a bárányhimlőn is. A szülőin sok érdekességet elmondtak miket is kellene tudnia egy ilyen idős gyereknek. Amit érdekesnek találtam, hogy nem az iskolák idomulnak az óvodához, hanem az óvodáknak kell az iskolai dolgokat kellő módon begyakoroltatni. Ennek megfelelően, bár jó ötletnek vélem, mégis kicsit érdekes, de házi feladatot kapnak a gyerekek minden pénteken. Az első egy kifestő. Egy lapot kaptak amin egy őzike, egy bagoly és mókusok vannak. Nem nagy dolgok. Már pénteken este szerette volna elkezdeni Gergő de jó színes ceruzája nincs itthon így mondtam Neki, hogy ma elmegyünk venni és majd azzal álljon neki. Ma délután az őzikét ki is színezte, de a többit holnap fogja. Nem szeret színezni, ugyanakkor a foglalkoztató könyvekben a logikai feladatokat igen. Ma például kapott egy füzetet, melyben kifestő is és feladatok is vannak. A feladatokba élvezettel vetette bele magát miközben a házi faladatért könyörögnöm kellett, hogy legalább az őzike legyen meg. Kíváncsian várom mik lesznek a házi feladatok hétről-hétre és lesznek-e nem csak kiszínezősek mert ha nem akkor ezt nem fogja szeretni, bár iskolában sem fognak a kedvére tenni, így meg kell szoknia. A mai füzetet teljesen véletlenül kapta, lehet, hogyha azt nem kapta volna ma meg, nem lett volna elvonva a figyelme a háziról és jobban megcsinálta volna. Azonban ma voltunk Orosházán a Főtéren a II. Viharsarki Mézesnapon. Gergő imádja a Főtéren rendezett programokat. A sokadalom, az árusok, a játékos vetélkedők, az érdekes fellépők, ma pl. a mazsorettek ejtették ámulatba, de szereti a népdal énekeseket és népdal táncosokat is. Szóval az egyik ilyen játékos sátorban kapta Gergő a kifestőt. Itt töltöttünk ki egy sorsjegyet is amin tortát lehetett nyerni. Úgy kb. két óra hosszát töltöttünk kint a Főtéren. Csináltunk méhecskét szivacsból, gyertyát méhviaszból, és díszítettünk mézeskalácsot. Gergő nagyon élvezte. Mézes süteményt Gergő nem ehet így ebédet boltban vettünk mást de utána haza is jöttünk. Itthon Gergő nekifogott a füzetben lévők megoldásához, én pedig csináltam egy kis kókuszos keksztekercset amit tegnap néztem ki a netről. Sikerült is. Kettőkor csörgött a telefonom, hogy gratulálnak mert mi nyertük meg a tortát. Nagyon meglepődtem de ismét autóba ültünk Gergővel és bementünk Orosházára átvenni a csoki tortát. (Csak érdekességképpen írom le, hogy a nagykaput véletlenül hagytam nyitva mintha a sors tudta volna előre, hogy még nyitva kell hagynom, mert még vissza kell menni Orosházára.) Csabi a már megszokott módon ismét csőtörést szerelt valahol a környéken immáron második hete szinte állandóan, így ő nem tudott velünk lenni ezen a mai napi bulin, ahogy Gergő hívja az ilyen programokat. A múlt héten pénteken is voltunk szintén a Főtéren buliban. Akkor a kéklámpások rendezvényén voltunk, vagyis a mentősök, tűzoltók és rendőrök mutatták be magukat a városnak. Sok érdekes dolog volt a gyerekek számára. Itt összefutottunk Illésékkel így velük töltöttük az estét. A két gyerek ült mentős motoron, mentőautóban és rendőrautóban is. Füsttel teli sátorba is bemerészkedtek valamiféle füstszűrős sisakban. Csabi ezen a programon sem tudott velünk lenni. Bár Ő nem igazán szeret otthonról kimozdulni, így Gergővel mi sokszor megyünk kettesben rendezvényekre. 

Mikor Illésékkel voltunk, nézve a két gyerek mozgását, viselkedését hihetetlen, hogy mennyire hasonlítanak egymásra. Nemhiába unokatesók napra pontosan két év korkülönbséggel:

Még egy újdonságot leírnék ide: 2014. augusztus 7-én születtek azok a tacskó kutyusok, melyből egy kislánynak hamarosan a gazdijai leszünk. Bemutatkozik, ő Tünde (anyja Tücsi, apja Tomi):