Szülinapi ajándék

Gergő a mai napon megkapta Gyuri tata szülinapi ajándékát. Miután megérdeklődték, hogy mit is vegyenek Gergőnek megbeszéltük Csabival, hogy a gyermekheverőbe szálljanak bele az ajándékra szánt pénzzel, így nem a használtak közül kell, hogy válogassunk, hanem megkaphatta Gergő azt az újat amit kinéztem számára.

Itt már letakartam egy pléddel miután ráhúztam az esti alváshoz a lepedőt, hogy a pléden játszon, ne koszolja össze a lepedőjét. (Én magam sosem szerettem és most sem szeretek belefeküdni fürdés nélkül vagy utcai ruhában, még ha csak otthon bent van rajtam a ruha akkor sem, az éjszakai ágyneműbe).

Miután beállítottuk a helyére szinte onnantól kezdve délután 4-től este 8-ig azon játszott. Fel-le mászott és fekve forgolódott rajta. Kíváncsi leszek, hogy hogyan viseli majd, ja és arra is én hogy alszom majd a mai éjszaka. Egyenlőre másfél órája jót alszik. Mivel körtámlás nem hiszem, hogy alvás közben leesne és a középen lévő lyukhoz ahol fel-le tud mászni most estére odaállítottam az eddig is az ágya előtt álló széket. Ezzel a székkel takartam el előle eddig a tv-t és éjszakánként mindig arra ülünk ha vissza kell rázni, és még mindig erre a székre tesszük a fürdőkádját és abban fürdik, mivel nekünk nincs fürdőkádunk csak zuhanyzónk. Majd ha nyár lesz és nagyobb, tusolni fog és majd megtanulja azt, de még egyenlőre jó így.

A kukijával nincs semmi baj és ma már amikor bekentük Neki nem is csípte a krém mert jól viselte a kenést. Aznap éjszaka kétszer sírt fel de már másnap nem volt semmi baja és azóta sincs. Nem is dagadt fel Neki, csak belül pirosodott be de semmi más nem látszik és a változás, hogy mostmár fel lehet húzni a bőrt.

A jó idő eljöttével sokat vagyunk kint. A doktornő mondta is hogy mostmár nem kell adnom a D-vitamint majd csak ősztől kell ismét egészen három éves koráig de mindig csak télen. Most a napocska elintézi a D-vitamin forrást, úgyhogy megyünk és játszunk odakint. Ma is voltunk a folyosónkon ahol az unokaöcsémtől megörökölt kis lábbal hajtós motorral ismerkedett. Előtte pedig jó nagyot sétáltunk. Szintén jött egy darabig a saját lábán, de most jobban érdekelte minden más. Fal melletti fűcsomó, járdára eldobott papír, kerítés mellé leállított kerékpár, és a sláger az autók, motorok, a járdán mellettünk elmenő emberek. Mindig követni próbálja ezeket/őket. Így sokszor visszafelé haladunk. Ha arra ment egy autó amerre mi mondtam Gergőnek, hogy kövessük de persze, hogy akkor ment el mellettünk egy gyalogos is aki viszont visszafelé ment. Szóval elég lassan haladunk de mivel ráérünk és most ez a dolgunk, így tök jól eltöltjük az időt. Viszont az öltözködéssel bajban vagyok mert nem tudom nem-e öltöztetem fel túlságosan hiszen ma is meleg volt. Én eléggé leizzadok a séták során mert menni utána, hajolgatni, leguggolni egy kicsit fárasztó. Szerintem jobban elfáradok mint Ő. Annyi energia van benne, hihetetlen, hogy tényleg még csak épphogy megtanult járni de már akkora távolságokra képes. Mostanában már az a furcsa ha mászik. Viszont az öltözködésnél azt is meg kell szoknom, hogy pl. eddig nem öltöztettem át ha mentünk sétálni csak ráadtam arra a ruhára a bundazsákot amiben itthon volt és már mentünk is a babakocsiban ülve. Azonban most, hogy már saját maga megy és esik el vagy ül le párszor az utcán bizony kell lennie egy itthoni benti és egy kinti játszós ruhának is. Vagyis ezek után napjában többször kell átöltöztetni. Ennél a tavaszi időjárásnál pedig igen csak meg kell tapasztalnom majd mi is a jó Gergőnek, hogy ne is legyen melege de ne is fázzon.

A szülinapi tortával kapcsolatban a tegnapi napon kipróbáltam a marcipán bevonatot, de nem ebből fogom csinálni, mert kiderült ehhez sem értek.

A felirat az franciadrazséból van a többi marcipán. Belül sima piskóta van vaniliakrémmel.