Büntetés

Hétfőn voltunk a bölcsiben játszóházban. Három csoport van ahova mondta az igazgatónő, hogy nyugodtan bemehetünk bármelyikbe, azonban Gergő az elsőben úgy leragadt, hogy nem akart eljönni sem az egy órás látogatás után. Először a többi gyerkőc közt játszadozott, majd tízóraizott is velük. Néhány darab keksz és ivólé volt. Kérdezték iszik-e már pohárból, én mondtam, hogy csak most gyakoroljuk de megdícsérték, hogy milyen ügyesen iszik bár még én tartottam a poharat. Még a cumisüveget sem hajlandó fogni pedig vannak fülei. Mikor mondom, hogy fogd meg a fülét megfogja a saját fülét. A tízórai után a gyerekek leültek az asztalokhoz és mindegyik kapott ceruzát papírt és rajzolhattak. Gergő itt ragadt le és annyira élvezte, hogy mikor mondtam, hogy menni kell haza bizony hisztizett egy kicsit de csak épp annyira, hogy más nem is igen vette észre. Amíg Ő rajzolgatott én megnéztem a többi csoportszobát is, vagyis ott hagytam egyedül. Nem hiányolt.

Kedden nem nagyon mozdultunk ki itthonról csak épp autóval mentünk be Orosházára és megvettük a fényképezőgépet ami most épp akciós volt az Euronics-ben. Egy teljesen egyszerű gép ami az én agykapacitásomnak bőven elegendő. Csak épp memóriakártyát nem vettünk hozzá, vagyis holnap megyek vissza a boltba azt is venni.

Szerdán egyáltalán nem voltunk kint a lakáson kívül. Annyira hideg szél fújt egész nap, hogy a szobánkat is lehűtötte és már azon gondolkodtam bekapcsoljuk a fűtést. Végül úgy döntöttem inkább sütök egy kis süteményt aminek készítése közben ugye megy a gáztűzhely és így melegítettem a lakást. Ez délelőtt volt majd hogy délután is legyen miért bekapcsolni a gáztűzhelyt ezért jénaiban készítettem egy kis rakottas-zöldséges tésztát. Amit otthon találtam azt beletettem és összesütöttem. Egyre jobban tudok Gergő 'segédletével' a konyhában dolgozni. Eddig nem igazán főztem-sütöttem úgy hogy Ő ott legyen mellettem, de mostanra megtanultam. A szekrény polcokat is átvariáltam egy kicsit annak érdekében, hogy lefoglalja Magát. Vagyis a műanyag dobozokat letettem és a törékeny tányérokat pedig feljebb tettem a polcokon. Most egy kicsit keresem mit hol találok de Gergő hosszú ideig le tudja Magát foglalni a műanyag dolgokkal.

Ma azaz csütörtökön délelőtt nem mondanám, hogy bármit is csináltunk. Délután azonban elmentünk a tanácsadásra kiíratni a kullancs elleni védőoltás második adagját. Illetve a lényeg amiért mentünk az az hogy Gergő kicsattogott valamitől a szája körül. Ez már kb. két-három hete tart. Először az eperre fogtam, majd kapott mogyoró krémes kekszet de még mindig tart Nála ez a nyavaja ezért úgy döntöttem megmutatjuk a doktornőnek. Mivel Gergő testén nincs máshol ezért szerinte nem allergia. Mondtam neki, hogy én azt olvastam, hogy a tejallergia első tünetei közt ez lehetséges illetve a nem hízás is egy tünet lehet. Annyit mondott erre, hogy jövőhéten ha megyünk beadatni az oltást akkor méretszkődjünk is, mert most ezt nem tettük. Kérdezte cumizik-e de mivel sosem cumizott így azt kizárta, hogy a cumitól a sok nyál kicsíphette. Azonban a nyál igen gyakori most Gergőnél mert a fogai jönnek és állandóan rág valamit. Erre a tippre alapozva írt fel egy kenőcsöt és jövőhéten majd meglátjuk mi a helyzet.

A mai estén egy kicsit rosszul éreztem magam ugyanis most először úgy döntöttem büntetés jár azért amit Gergő csinált. Azért érzem most felemásan magam mert nem tudom, hogy jól tettem-e. Hiszen a véleményem az, hogy Gergő még nem tudja mi a rossz és mi a jó. Vagyis addig nem érti meg hogy rossz dolgot csinált amíg én el nem magyarázom Neki akár százszor is. Azért kell százszor mert az Ő agyuk még csak rövid távú emlékezésre képes és az ismétlések által tanulják csak meg ha valamit nem szabad. Azonban ma olyat csinált amit biztosan nem fog megismételni. Nem is értem hogyan jutott ilyen az eszébe. Fogta a digitális szobamérleget, megemelte és eldobta az előszoba kövére. Nem volt jobb ötletem mint az, hogy beleültettem a kis székébe és elmagyaráztam Neki, hogy most egy percig itt kell hogy üljél mert tönkretetted a mérleget (sajnos nem tett jót neki a földhöz vágás amitől működőképtelenné is vált). Hüppögve ült is a székében és egy perc után leguggoltam mellé, hogy elmagyarázzam ismét, hogy miért is ültettem oda. Ezután kértem, hogy öleljen meg bocsánatkérés gyanánt. (Egyre ügyesebben ölel). A következő percben már mintha misem történt volna mentünk utunkra, és játszhattunk és játszottunk is tovább. Az első pillanatban amikor eldobta az volt az agyamban, hogy remélem nem a lábára dobta. A következő pillanatban jutott csak el hozzám a csattanás. Azért nem tudom, hogy jó volt-e megbüntetni mert Ő maga is nagyon megijedt, vagyis érezhető volt, hogy nem tudja hogy ez rossz dolog volt. A lelkemnek azonban sokkal jobb közérzetet biztosít az, hogy ez a bünti forma is a magyarázáson alapszik. Nem szid nem hangoskodik csak szépen elmagyaráz. Itt ami rossz az az, hogy honnan is tudná a csöppség, hogy most rosszat csinált, de valószínű ebből a büntetésből fogja megtanulni. És ha rosszat csinál és mindig ugyanilyen módon járok el vagyis a kis székébe ültetem, leguggolok mellé, elmagyarázom miért ültettem ide és egy perc múlva megismétlem a magyarázatot majd kérem, hogy kérjen bocsánatot azért amit tett akkor, ezekből a sorozatcselekvésekből majd megtanulja, hogy ez maga a büntetés, és majd azt is megtanulja, hogy ha büntit kapott akkor azt miért is kapta. Kicsit bonyolultnak vélem így visszaolvasva amit most a büntetésről leírtam de én értem és örülök, hogy leírtam mert egy, hogy kiírhattam magamból az aggodalmaimat, kettő, hogy megnyugtattam magam, nem is csináltam rosszat ezzel, hiszen ez is egy tanítás.

(Ma a vacsoránk a gyüjtőgető életmódot folytatottakéra hasonlított. Vagyis kimentünk a kertbe és onnan szereztünk be mindent. Így lett sültkrumpli rántott patiszonnal és kapros uborkasalátával. Gergőnek pedig patiszon (csillagtök) főzeléket készítettem holnapra).