Végre melegben, próbálkozhatunk

Nem történt eddig semmi különös velünk a héten. Hétfőn megtettük a szokásos havonta ismétlődő számlás körutunkat. Vagyis takarékszövetkezet, kábeltévé, posta, polgármesteri hivatal. Ezekre a helyekre kell fizetni ezt-azt. Ezt követően elmentünk még a doktornőhöz is kiíratni a kullancs elleni védőoltást Gergőnek, amit majd holnap a tanácsadáson fog beadni. A doktornőtől mentünk a gyógyszertárba ki is váltani. Innen a játszótérre mentünk volna ha nem lettek volna ott az iskolás gyerekek akik a szünet előtti napjaikban már nem tanulnak hanem a tanárjaik oda viszi ki őket órán. Így mivel sokan voltak és nagyok ezért haza felé vettük az irányt. Mivel 10 óra és 3 óra közt nem igen mozdulunk ki a lakásból ilyen melegben ezért nem is volt baj, hogy hazafelé mentünk a játszótér helyett. Déltán ki akartunk menni apa elé de túlórázott így később jött, ezért szóltunk neki, hogy az újonnan elkészült szökőkúthoz jöjjön. Végre Gádorosnak is van a főterén, egy ugyan picike de, szökőkút. Gergőnek nagyon tetszik az a tér. Vannak ott fehér kavicsok aminek a közepébe beült és onnan dobálta ki a betonra. Mondtam Neki, hogy ha kidobod vissza is kell majd tenni. Így oda-vissza vándoroltak a fehér kavicsok. 5 óra körül apa is csatlakozott hozzánk. Minden nap kenem Gergő bőrét a naptejjel le ne égjen. Sajnos a játszótérre is odasüt délután a nap és a szökőkútnál is pont délután pirít. Kedden Gergővel bementünk volt sogórnőmékhez mert Ő is kiszortírozta a ruhatárát és a miénkkel együtt elvittem a vöröskeresztnek. Addig Gergőt életében először hagytam ott úgymond idegenekre kb. 10 percre. Persze nem teljesen idegenek de kb. kéthavonta egyszer találkozunk élőben. E-mailen többször. Azt mondta sogórnőm addig nem volt baj Gergővel amíg vissza nem értem. Amikortól engem ismét látott már felszabadultabban rosszalkodott. Nem egy rosszaság de az apró csínyekkel be szokott próbálkozni. Még nem voltam ott addig evett Gergő krémtúrót kolbásszal! Az apja erre csak annyit mondott anyja fia. Nem voltunk sokáig mert pont a legmelegebbe mentünk be Orosházára és nincs légkondi az autóban. Ebédre haza is értünk. Délután jött a szokásos ceremónia. Apa elé ki, séta a faluban, majd játék odahaza kint az udvarban, kertben, kimelegedés után a hűvösebb lakásban. Ma azaz szerda délelőtt már korán 8 óra után elindultunk a piacra azonban oda nem jutottunk el, ennek ellenére csak 11 órára értünk haza. A piac mellett lakik Gergő barátnője a Lindus akik behívtak egy kis délelőtti játékra. Annyira jól elvannak egymással a gyerkőcök, mi pedig addig anyukák megbeszéltük a napi dolgokat. A délután ismét hasonlóan telt mint az elmúlt napokban, kivéve azt, hogy Gergőről lekerült a pelenka. Kapott egy kis gatyót és abban rohangálhatott. Délután 5-től fél 7-ig volt pelus nélkül. Ezalatt az idő alatt kétszer volt pisi. Az első után rajta hagytam, hogy szokja milyen pisis kisgatyában lenni. Néha húzogatta is el magától. Azonban a nagy meleg hamar megszárította rajta. A második pisi alkalmával a szandija is olyan lett így azt ki is kellett mosni. Kezdésnek úgy vélem nem rossz ez a másfél óra. Ezalatt egyébként többször ráült a bilire. Mindig lehúztuk ilyenkor a kis gatyát és magyaráztuk mit miért teszünk és hogy Őneki mit is kell csinálnia. Majd nekem is meg kell tanulnom, hogy pisilés előtt észrevegyem mi is fog következni. A kakinál tudja az ember hisz olyankor látszik rajtuk, hogy nyomnak, de a pisinél még majd meg kell tapasztalnom mit is csinál, hogy előre tudjam mikor fog következni. Én igenis elhatároztam, hogy megpróbálkozunk a pelenka leszoktatásával. Az én és anyáink korosztálya miért tudta már egy-másfél éves korában megtanulni a szobatisztaságot? Talán azért mert a mai pelenkák lustaságra ösztönzik mind a gyermeket mind a szülőt. Én sajnálattal látom, hogy nem ritka a 3-4 éves korban hogy még pelenkás egy gyermek. Régen a textílpelenka jobban bántotta a picik popsiját így hamarabb ráeszmélt az agyuk, hogy el kellene hagyni. Mivel a mai gyermekek sem butábbak mint mi voltunk ezért Ők is képesek már két éves kor előtt a szobatisztaságra. Sok-sok hónap áll még előttünk és majd meglátjuk, hogy mi Gergővel, hogyan boldogulunk, de mivel ez nem olyan dolog mint az hogy ott alszik-e kettőnk közt a gyermek vagy sem ezért ebben nem engedek.

Most jöttem rá, hogy az elmúlt napokban nem is készítettem Gergőről fotót. (Látom a reményt egy fényképezőgépre).