Gergő első szánkós élményéből kimaradtam ugyanis a bébiszitterrel szánkózott életében először. Miután elmesélte, hogy úgy tűnt Gergő tudja mire való én mondtam Neki, hogy pedig ezelőtt még sosem ült rajta. Móni mondta, hogy Gergő egyből űlt rá és várta, hogy húzzák. Sajnálom, hogy kimaradtam ebből az élményből, de ez van ha visszamegy egy anya dolgozni. A bébiszitter azt is mondta ma, hogy mióta nem volt nála Gergő azóta jócskán megszaporodott a szókincse, és most a szánkóval is gyarapodott. Szerinte két éves korára már mondatokban mindent beszélni fog és amit még mondott, hogy szépen érthetően beszél. Szerencsére nem tőlem örökölte a beszédfejlődését.
A bébiszitterhez szeretem vinni mert látszik Mónin, hogy nem csak azért foglalkozik Gergővel mert pénzt kap érte, hanem ténylegesen szereti ezt csinálni. Amikor délután megyek Gergőért mindig elsorolja mit csináltak, mikor mit ettek és hogyan viselkedett. Rendszerint jó kisfiúnak titulálja. Tegnap már azt is mondta bárcsak az ő fia is ilyen jó fiú lenne. Hétvégén Éviéknél pont ilyesmiről beszélgettünk, hogy hogyan lesz egy gyermek jó és hogyan válik verekedős rossz fiúvá. Végül arra az álláspontra jutottunk, hogy nevelés kérdése. Bár a nevelés most nálunk mióta bölcsis teljesen átalakuló félben van, hiszen már nem csak mi neveljük, hanem a gondozónők és a bébiszitter. Évi szerint, aki védőnő, két éves kora után már az addig belenevelt dolgokon nem tudnak úgy változtatni a bölcsiben mint még most másfél évesen Gergőn. Sajnos, mert ez azt jelenti, hogy még nagyon befolyásolható és elterelhető más irányba. Ezt nem szeretnénk. Egyenlőre nem változott Gergő sokat a bölcsi hatására, legalábbis nem rossz irányba. Az evészettel voltak gondok mostanában, mert nem akart enni Gergő és először azt hittük a bölcsiből hozott haza valamilyen rossz szokást, de jelenleg lehet, hogy csak a betegeskedés miatt nem evett. A bébiszitter azt mondta ma jól evett, még reggelizni is kétszer reggelizett. Remélem tényleg visszatért az étvágya. Mostanában egyre többet iszik pohárból, Ő kéri abban.
Esténként mikor hazajövünk Gergővel, bizony igényli, hogy teljes mértékben Vele foglalkozzak. Nem elég ha csak ott vagyok mellette, kell, hogy figyeljek is rá különben jön egy kicsi hiszti. Ma megfigyeltük, hogy jópárszor eljátszotta, hogy elesik a motorral és várja, hogy nagyon sajnáljuk és odarohanjunk és ölelgessük, puszilgassuk, felsegítsük. A sokadik ilyen után már Ő maga is nevetett. Eleinte tényleg sírt de rájött, hogy nem rohanunk oda hozzá.
Ma reggel aranyos volt Gergő. Mikor beszálltam a kapubejárón az autóba, hogy induljunk dolgozni megszólalt: Anya, menjünk. Nagyon aranyos volt. Mostmár a menjünk szót sem bengyű-nek ejti, hanem szépen kimondja. Talán csak a k-t nem hallani a végén. Na megyek én is még egy kicsit dolgozni, aztán aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése