Hétvége

Sokszor mire rászánom magam, hogy írjak már szinte úgy érzem tárgytalanok a dolgok amiket leírtam volna. Vagyis túl sok idő telik el és már nem érzem úgy, hogy le kellene írnom. Most lehet, hogy egy kicsit össze-vissza lesznek leírva a dolgok, ahogy eszembe jutnak.

Az elmúlt péntekem nem túl jól indult és a befejezése sem volt tökéletes. Vagyis Gergő és az apja békésen itthon elvoltak egész nap én meg kezdtem egy nagy defektel. A rosszban a jó, hogy a munkahelyemtől kb. 100-150 m-re. Egy csúnya padkára sikerült felhajtanom. Az útpadka ott tönkre volt téve és egy hegyes sarok kiállt az útra aminek totálisan sikerült neki hajtanom. Egyébként a munkatársamat szerettem volna felvenni, hogy azt a pár m-t elvigyem autóval. Végül én társultam hozzá és együtt gyalogoltunk dolgozni. Riasztottam apukámat aki ilyen esetekben nagy segítségemre szokott lenni. Elintézte, hogy a mankókereket feltegyék és így el tudtam menni az autóval este Békéscsabára. Végül szombaton délelőtt telefonált, hogy megérkezett a gumi és ki lehetne cserélni. Mivel még ekkor is Bcs-án voltunk így maradt a hétfői gumicsere. Drága megállás volt ez hiszen 15000 Ft-ot sikerült feleslegesen kidobni az ablakon így karácsonykor, télvíz idején, gázfűtési számla előtt. Na mindegy, megtörtént. Este aztán munka után hazajöttem a Szabó-Kiss családomért és mentünk Bcs-ra ahol a hétvégén disznóvágásra voltunk hivatalosak. Mikor megérkeztünk sajnos rá kellett döbbennem, hogy abban a lakásban már régen lakott kisgyermek, ugyanis 17 fok körüli szobahőmérséklet várt ránk. Még aludni csak-csak elmegy de szerintem egy ekkora gyermeknek mint Gergő több kellene. Így végül nem fürdettem meg nehogy jobban megfázzon és harisnyában melegítőben aludtunk az éjszaka. A nyakam ezt kicsit megsínylette mert reggelre nem igazán tudtam megfordítani. Már kb. egy hónappal ezelőtt megfázhatott a nyakam és még mindig nem gyógyult meg rendesen, most pedig rájött ez a hideg szoba. Ja és azt még elfelejtettem írni, hogy a pénteki napon sajnos Gergő lázas volt. Csütörtökön éjszakától egészen péntek éjszakáig folyamatos 38 körüli láza volt amit a lázcsillapítók pillanatnyilag csillapítottak. Szóval sajnos betegen vittük Gergőt a disznóvágásra. Rá kellett jönnöm, hogy egy gyereknek nem való az ilyen, főleg ha teljesen idegen a hely és még beteg is. Sajnos nem figyeltek úgy Gergőre ahogyan azt kellett volna, de ez nem is baj hiszen mindenki a disznóval volt elfoglalva, viszont annyit azért kellett volna hamár vártak minket Gergővel együtt, hogy melegebb lakást csinálnak és időben adnak enni Gergőnek. Gergő nyolckor szokott reggelizni de ezen a napon csak fél 10-kor volt hagymás-vér. Jó lett volna ha valaki gondolt volna rá, hogy szegény gyereket ne éheztessük másfél órán keresztül. Ha nem idegen helyen lettünk volna akkor megettettem volna Gergőt, de teljesen idegen helyen voltunk, először jártunk itt. Mikor Gergő könyörgött hogy hamm nem tudtam Neki mit mondani, csak annyit hogy várjon mert még nincs kész a reggeli. Ezt a házigazdák is hallották mégsem foglalkoztak a kisgyermek igényeivel. Itt most másodlagos dolog az, hogy Gergő egyébként nem evett és nem eszik rendesen azóta, hogy beteg. Vagyis ezen a napon sem reggelizet végül, vagyis nem hiányolta, de azért mégiscsak meg van egy napirend amit ha elutazunk valahova igenis be kell tartani, hogy a gyemek biztonságban érezze magát. Hát ezt most nem sikerült. Ezen a hétvégén is ugyanott disznóvágás lesz de mi Gergővel nem fogunk menni. Mégegyszer nem teszem ki magunkat ilyen tortúrának. Az idegen hely átkához még hozzátartozik, hogy állandóan Gergő nyomában voltam nehogy bántson valamit. Vagyis én nem tudtam senkinek semmit segíteni. A nap végére pedig én is épp ugyanolyan fáradt voltam mint azok akik segítettek egésznap. A Gergő utáni rohangálás kimerített, illetve állandóan figyelni, hogy éppen mit fog meg, hiszen egy ilyen helyen nagyon sok veszélyes holmi van. Ha itthon vagyunk már minden el van úgy pakolva, hogy egyedül is lehet hagyni nem kell állandóan rohangálni utána.

Gergővel ma visszament az apja az orvoshoz, aki azt mondta a köptetőt még adjuk Neki és írt fel az étvágytalanságra Cebion Multivitamint amit nem tudott az apja, hogy egyébként is kapja. Vagyis nem lettünk előrébb az étvágytalanság terén. Remélem, hogy csak a betegség miatt nem eszik rendesen. Most azonban megyek aludni mert menten leragadnak a szemeim. Ezek a napok, hetek nagyon húzósak a munkahelyemen de ugyanakkor meg imádom csinálni ezért is hozom haza és alig várom, hogy Gergő elaludjon, hogy a napi munka után még folytathassam egy kicsit, most azonban a szemeim már nem bírják magukat nyitva tartani és ismét csukott szemmel gépelek. Ja azt még le akartam jegyezni, hogy a hétvégén végül mi is találkozhattunk az idei tél első havával ezen a vidéken. Máshol hóakadályok vannak, nálunk meg csak most esett először a hó.

Régebben úgy gondoltam mikor haza jövök a munkából akkor 5-kor még nem késő vacsorát főzni, mert eddig is mikor itthon voltam gyeden ílyen tájt fogtam hozzá, mostanában azonban mégis át kell majd alakítanom az időt ugyanis Gergőnek szüksége van az együtt töltött pillanatokra amit akkor amikor hazaérünk tudunk csak bepótolni. Mostanában nehezebb a főzés mert velem akar lenni, rajtam akar csüngeni. Na jó mostmár tényleg megyek aludni mert holnap is nap lesz és menni kell dolgozni, Gergőt pedig viszem a bébiszitterhez. Most pedig odabújok Gergő mellé.