Mostanság

Gergő mától a bébiszitternél van egy hetet. Oda is már pelus nélkül vittem. Ügyes is volt napközben mert nem pisilt be. Mikor mentem érte ugyan másik kisgatya volt rajta de mondta a Móni, hogy strandoltak a hátsó kertben és vizes lett, így kiterítette azt száradni.

Munka után továbbra is imádok haza jönni és Gergőzni. Olyan jó azt a pár órát együtt tölteni kb. 4-8-ig 9-ig, attól függ mikor alszik el. Jó lehet a külön szoba mert Gergő nem alszik el addig amíg megy a tévé. Vagyis szeretne mindaddig fent lenni velünk amíg mi is ébren vagyunk. Vagyis mostanában 8-kor kikapcsoljuk a tévét és alszunk, vagyis mi csak úgy csinálunk Ő meg legalább elalszik. Miután Ő elalszik és mi esetleg nem akkor vissza szoktuk kapcsolni a tévét az esti film erejéig. Ha lenne külön szobája nem lenne ilyen probléma. A sok ruhája miatt egy külön ruhásszekrény is jól jönne. Tavaly ugyan vettünk egyet de az már teli van. Még a nyaralásunk előtt valamelyik héten ismét kapott Gergő egy csomó ruhát Csabi egyik munkatársának az unokájától, akitől mindig is szoktunk kapni. Ismét mindenfélével teli volt a majd 40 kg-os csomag. Téli kabátok és bélelt nadrágok, őszi átmeneti ruhák és még nagyon sok minden, kár is lenne felsorolnom. Jelenleg a pelenkázó tetején vannak egymásra halmozva és most hétvégén ismét kaptunk a 10 éves unokaöcsémtől is ruhákat, bár azok javarésze majd 8 év múlva lesznek jók de már nekünk adják Gabiék mert ők sem tudják hova tenni, nekünk meg majd jó lesz ha addig tudok rá vigyázni. Gergő kapott egy pedálos traktort is Csabi munkatársáéktól, amit egyenlőre Cica1 és Cica2 használnak, mert a műhelybe lett berakva és Gergőnek még túl nagy, a macskáknak a lábanyomai viszont látszódnak rajta. Mostanában mindenre felmászik a két cica. Ma reggel először fedeztem fel az autó szélvédőjén a mancsnyomaikat. Eléggé hízelgősek. Ha kint vagyunk azonnal jönnek és a lábunk alatt játszanak. Legújabban az a szokásuk, hogy a kutya óljában alszanak. A mi jámbor kutyánk meg mint akinek kötelessége lenne át is adja a helyét. Régebben amikor az anyamacskánk a kicsinyeit bevitte oda ő kint aludt a hidegben. Gergő tegnap mikor meglátta, hogy ismét odabent vannak a cicák, bemászott utánuk az egyiket megfogta és kidobta, hogy annak nem ott van a helye. A másik már addigra elmenekült. Az egyik kicsit nehezebben viseli Gergőt mint a másik, bár szerintem még így is nagyon stapabíróak mindketten, a kutyával együtt mindhárman. Még mindig engedik Gergőnek, hogy felvegye őket és cipelje vagy éppen dobálja őket. Mikor Gergő meglátja a macskákat mint akinek megszűnik a világ egyenesen csak rájuk koncentrál és nem hall nem lát. Hiába szólunk rá ilyenkor, hogy ne bántsd őket mintha ki sem ejteném a szavakat a számon. Nincs még egy ilyen dolog ami ennyire el tudná vonni a figyelmét az anyai vagy apai szigortól. Egyenlőre mondhatom azt, hogy hallgat ránk, de amikor a macskákkal van olyankor nem. Hamarosan kapnak a cicák bolhanyakörvet, két különböző színűt, igazándiból azért, hogy meg lehessen különböztetni őket. Bár én megtudom. (Az egyiknek a farka ahol el van tőrve az látszik és az kisebb is illetve az menekül el előbb Gergő elől és az szereti kevésbé a házikosztot). Reggelente amikor ki akarok állni az autóval állandóan odajönnek a kocsi alá. Ez a mókájuk annyira nem tetszik mert reggel nincs időm velük foglalkozni, viszont elütni sem szeretném őket. Mindezidáig sikerült őket kihajtani az autó alól de mindig nagyon aggódom, hogy a kerekek alá ne kerüljenek. Az előző macskáink és a kutyánk is jól megtanulta már hogy el kell menni az autótól amikor tolatok ki a garázsból. Most is hallom (és ki is néztem), hogy odakint a folyosón játszanak a kutyával. Berci fekszik a folyosó kövén a két feketeség meg körülötte ugrál. Berci olyan mintha a fogadott apjuk lenne. Mintha az látszana Bercin, hogy érdekli, hogy jól érezzék magukat a macskák itthon. A másik kutyánk eltünése óta Bercibe a nyáron végre visszatért az élet. Mióta Kicsi nincs már a tél óta, azóta mostanában kezdett el Berci ismét ugatni és vonyítani úgy mint rég. A meleg nyári napok és hogy mi is kint voltunk, vagyunk az udvaron többet mintha segített volna a lelki állapotán. A hasmenésén viszont az orvos javaslata segített miszerint ne adjunk neki száraztápot. Úgy látszik tényleg nem bírta mert mióta nem eszi azóta teljesen jó az emésztése is.

Most Gergőnek melege lehet mert nagyon forgolódik az ágyban. Már csak ez az egy este és holnaptól 10 fokot esik vissza a hőmérséklet és már megint ősz lesz a nyárban.

Az előbb felébredt Gergő és szólt, hogy pisilt. Éjszaka még lefekvés előtt adok rá pelust. Már ez is egy előrelépés, hogy éjszaka felébredjen és jelezze. Ilyen gyorsan történik ez is? Pont ma beszélgettük odabent a munkahelyemen, hogy Gergő két éves kora óta vagyis három hónap alatt ugrásszerűen sokmindenben fejlődött. Még áprilisban aggódtam, hogy mikor fog már beszélni, mikor lesz már szobatiszta és mikor fog egyedül levetkőzni. Mindezt már egyedül megcsinálja és csak három hónap alatt tanult meg ennyimindent. Arra is rájöttem, hogy mennyire alkalmazkodóak tudnak lenni a pici gyermekek. Nem zavarja őket ha kórházban kell lenniük. Még mi felnőttek ha kimondjuk, hogy kórházban töltött napok akkor elszörnyűlködünk ha viszont egy gyereknek mondjuk azt sem tudja mit jelent és tűri sorsát ha bent kell lenni. Ott is ugyanolyan jól le tudja foglalni magát mintha otthon lenne. Gergőnek mikor infúziót kapott csak arra kellett figyeljek, amikor a szomszéd szobában lévő kisfiúval játszottak az üvegablakon keresztül, hogy nehogy az ugrabugrálás közben kiszakadjon a kezéből. Bár ezt is hamar megtanulta Gergő és rövid időn belül tudta mit is jelent ha infúziót kap. Mikor az utolsó napokban hozták az injekciót már tartotta a kezét és tudta, hogy nyugton kell végig ülnie azt a fél órát amig a gyógyszer lecsorog. Szerintem minden gyermekben benne van ez a hihetetlen nagy alkalmazkodóképesség, a tévében látott kórházban lévő gyermekeket is látva. Legalábbis én így gondolom egy gyerekkel. Szerintem mi felnőttek már kevésbé vagyunk ilyenek.