2011. szept. 20.

Még mindig semmi

Tegnap voltunk a Gabi doktornőnél és nem talált semmit Gergőnél, annak ellenére, hogy azóta is folyamatosan köhög. Közösségbe mehet a bölcsiben pedig beadják Neki a fújókáját amit délben is használni kell. Hamarabb érkeztünk mint a megadott időpontunk de nem volt baj, mert az előttünk lévő is hamarabb jött. Mikor jöttünk kifelé a rendelőből addigra nagyon sokan gyűltek össze a váróban akik jöttek aláírni a háziorvosi körzetes papírt. Köztük sok-sok ismerős arccal is találkoztunk akikről nem is tudtuk, hogy Gabi doktornénihez járnak. Elmondta Gabi, hogy azért gondolta, hogy körzetes orvos lesz mert lépni szeretne mielőtt az orosházi kórházzal történik valami, a rossz történést nem akarja kivárni, így megy valamerre és arra gondolt ha csak kis körzete is lesz akkor is jobb mint a bizonytalan. Beszéltünk a liszérzékenységes tesztről is, hogy mi van már vele mert még május első hetében levették a vért a vizsgálathoz. Miután én mindig későn hívtam ezzel kapcsolatosan a kórházat megígérte nekem a doktornő, hogy ő megkérdezi, majd én pedig ezzel kapcsolatosan felhívtam ma este. Azt mondta 'sajnos' még nincs meg az eredmény mert nem csak a lisztre hanem a tej-tojásra is ki kell vizsgálni ami sokkal több idő (merthogy össze kell várni minimum 10-et) még másfél két hónap mire lehet belőle valami. Nevettünk a doktornővel ezen hiszen mit tudnánk mást csinálni. Május, június, július, augusztus, szeptember és még két hónap. Talán karácsonyra megtudjuk érzékeny-e ezekre Gergő. Az ilyen hosszú eredményre várás közben egy beteg ember akár még betegebb lehetne és csak továbbra is azt mondanák az orvosok, hogy várjuk az eredményt. Mit ne mondjak szép kis egészségügy. El lehetne menni magánrendelésre ahol 8-10 ezer forintért egy hét múlva lenne eredmény, de mivel szerintünk nincs Gergőnek semmi baja ezért nem aggódunk és nem adjuk ki feleslegesen ezt a sok pénzt erre.
Ma mikor mentem Gergőért a bölcsibe azt mondták megharapa Misike a hátát. Anyja fia. Mert a Zita az én hátamat is megharapta annak idején a bölcsiben, vagy én az Zitáét? már nem is emlékszem.
A mézes fokhagyma evésünknek annyi. Én sem szeretem annyira a mézet és Gergő is azt mondja nem finom. Tegnap már nem is akarta a szájába venni. Így ha Ő sem eszi én sem birom rávenni magamat. Szóval nem leszünk erősek. Ma viszont lefekvés előtt csuklott Gergő amire adtam Neki citromlevet. El is múlt Neki azonban a pohárban maradt még egy kevés citromlé. Ebbe tettem két kanál mézet és megpróbálkoztam így odaadni Gergőnek. Egy kanálig jutottam. Pedig ez már finomabb így.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése