Pár perccel ezelőtt én kint voltam a konyhában és ott néztem a tévét, mikor hallom, hogy a szobában Gergő nagyon nekikeseredve sír és vitatkozik az apjával. A nagy sírást hallgatva bekiabáltam a szobába, hogy gyere ki hozzám Gergő, mire Ő azt felelte: Nem mehetek mert büntetésben vagyok.
Hát nem egy fegyelmezett gyermekünk van? A bünti letelte után bocsánatot kért az apjától amiért a sok rászólás ellenére tovább dobálta a párnát, megígérte, hogy többet nem csinál ilyet, majd csak ezután jött hozzám a konyhába.
Mikor rosszat csinál Gergő elég csak annyit mondanom, hogy jön a büntetés, mire egyből tud jó kis fiú lenni.
Így neveltük mert már másfél éves kora óta gyakoroljuk ezt a büntetési formát. Vannak akik korainak vélik a másfél éves kort viszont nem tartanánk itt ha akkor ott nem kezdjük el. Teljesen jól tudja mostanra mikor, hogyan, miért büntetjük. Ennek köszönhetően nincs is vita. Ezzel rövidre hamar lezárjuk a hisztiket is. Remélem nem lesz nagyobb hiszti kor. Ha mégis jönne nála a hiszti az csak azért lehet mert nagyon fáradt és olyankor bármiért képes sírni (anyjától örökölte). Egyéb esetben, mondjuk, hogy szeretne valamit és azért sírna, ritkán van mert olyankor odahívom magamhoz úgy, hogy leguggolok mellé és szépen nyugodt hangon elmondom Neki, hogy ne hisztizzen mert nincs miért, itt persze mindig az adott témára vonatkozóan beszéljük meg a dolgot. Szerencsémre el szokta fogadni a magyarázataimat és túl lép a dolgon, bár nem felejt mert ha legközelebb ismét ottvagyunk mondjuk az adott játék előtt és ismét szeretné megkapni emlékszik rá mit is mondtam Neki, hogy miért nem vesszük meg. Ennek köszönhetően csak is igazat mondhatok Neki mert ha valamilyen hazugsággal elütöm a dolgot vagy csak ráhagyom, hogy majd legközelebb megkapod olyankor nincs felejtés a részéről. Vagyis ha nem szeretném, hogy megvegyen magának valami újabb játékot hosszabb távú dolgot kell kieszelnem miért is nem vesszük meg. Nagyon sok fortélyom van már erre vonatkozóan. Egyébként a 'csak nézed és nem veszünk semmit' is bevált és betartja. A 100-asba nagyon szeret itthon bemenni. Ott nagyon sok játék van és mostmár oda csak úgy jöhet be, ha megígéri nem kell neki semmi és nem hisztizik azért, máskülönben nem jöhet be. És mivel jobban be szeretne jönni a boltba mint kint maradni ezért inkább szót fogad minthogy kint hagyjam az apjával a bolt előtt. A csoki vásárláskor is betartja hogy csak egyet. Ha megveszi magának az egyiket de talál egy jobban tetszőt akkor az elsőt vissza viszi, mindezt önmagától. Valahogy ebből nem volt probléma eddig, mert az elejétől fogva így tanulta meg mert mi neveljük szülők a gyereket olyannak amilyennek szeretnénk hogy legyen. Hiszen egy gyermek nem tudja miként kell viselkedni csak ha mi felnőttek megtanítjuk neki. Ha nem tanítjuk és nem szabályozzuk nem fogja tudni és akkor kezdődhetnek a problémák. Minden embernek vannak saját tulajdonságai, saját akaratai de a környezet ahol nevelkedünk mégiscsak sokat jelent. Mióta megszületett Gergő azóta igazán érdekel, hogy ki milyen, ki milyen lesz. Kíváncsi vagyok arra Gergő milyen lesz majd nagyobb korában és hogy a nevelésünk mit fog jelenteni majd neki az életében. Egyenlőre nincs Gergőnek testvére, hogy láthassam azt hogy ugyanabban a környezetben milyen lehet egy másik gyermek. Ezért szeretem olvasni a Gergővel közel egyidős gyermekes blogokat, mert láthatom, hogy az adott környezet milyen hatással van egy gyerkőcre, melyből akár tanulni is lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése