Gergő az elmúlt hét óta folyton anyuci-nak és apuci-nak szólit minket. Eddig anya és apa voltunk neki, de előfordul, hogy valahol hallotta (bölcsi?, bár néha mondta ezelőtt is de nem szólított így eddig minket) és azóta folyton így mondja.
Leszámítva Gergő ismételt lilás-vöröses púpját a homlokáról (még a másik oldali sem múlt el teljesen) nincs velünk semmi különös. Erre a púpra azt mondta a bölcsiben a gondozónőknek, hogy anyával elestünk, mire nagy kíváncsian mikor Csabi ma ment a bölcsibe kérdezték, hogy mi történt anyával mert Gergőn látják a lila foltot. Aztán az apja kérésére elmondta Gergő a bölcsiben a gondozónőknek, hogy nekiesett itthon az ágy szélének bohóckodás közben. Volt ismét vizesruhás borogatás, de csend az nem sokáig. Folyamatosan megy és csinálja a dolgát miközben a szája sem áll be egy percre sem. Tegnap együtt muffint sütöttünk. Ez abból áll, hogy Ő eszi a csokidarabokat. Ma együtt a kertben szedtünk kukoricát és azt megfőztük, bár még nagyon-nagyon zsenge, vagyis inkább még érnie kell. Mikor megfőtt Gergő elmagyarázta, hogy együtt leszedtük, megfőztük és most együtt megesszük. Az a bajom, hogy kajával a szájában is folyamatosan beszél.
A múlt pénteken jöttünk hazafelé az autóval munkából és Csabival azon tanakodtunk kell-e mennünk boltba, először úgy döntöttünk nem, de Gergő menni akart csokiért. Elmagyaráztuk Neki, hogy most nem megyünk boltba. Majd halkabban beszélgetve az autóban (hogy Gergő ne hallja) valahogy mégis kiderült valamiért csak be kell mennünk a boltba. Erre Gergő nagy hangon megjegyezte: Na én megmondtam, hogy menni kell boltba. Imád vásárolni, vagy csak a boltosokkal beszélgetni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése