Gergőt sikerült tegnap egy kicsit elhallgattatni. Ismét kapott olyan könyvet amely teli van mezőgazdasági gépekkel. Pontosabban két füzetecskét. A posta mellett árusítottak sátorból könyveket, oda tértünk be és egyből rákapott Gergő ezekre. Az autóban egész úton hazafelé teljes csöndben áhítattal lapozgatta őket. Hihetetlen mennyire szereti a nagy gépeket. Igaziba bele nem ülne semmibe de nézegetni és játszani szeret velük. Mikor hazaértünk sikerült az apját megfűznie, hogy olvassa el neki a füzetben leírtakat. Amíg én főztem Ők ketten a szobában nagyon jól elvoltak.
Tegnap volt egy másik jó eset. Tetszik amikor egyre többször észre veszem rajta, hogy érdekli a környezete és amit mondok neki azt meg is jegyzi. A boltban vásároltunk és mindezidáig nem volt fontos milyen májkrémet veszünk, most viszont feltűnt Gergőnek a polc előtt állva, hogy mennyi fajta is van. Megkérdezte miért van ilyen sokféle. Elmagyaráztam neki, hogy van sertés, szárnyas, marha. Nem tudta eldönteni melyiket vegyük, így ezért mivel én a szárnyast szeretem ezért mondtam neki az legyen. Beleegyezett, de biztos vagyok benne, hogy legközelebb tudatosan fog odamenni és választani egy másikat. Ma szintén egy jó kérdése volt Gergőnek, pontosabban tegnap amit ma megismételt. Tegnap reggel mikor mentünk befele Orosházára a Szent István úton csinálják a szennyvizet és egy munkagép a narancssárga villogóját használta. Kérdezte Gergő miért villog, elmagyaráztam Neki. Ma ismét ugyanott csak már este mikor jöttünk haza megkérdezte, miután válaszoltam neki egyből mondta, hogy ja tényleg, tudom hiszen tegnap mondtad. Annyira jó figyelni, részese lenni egy gyermek fejlődésének, látni azt, hogy miként tanulja meg a körülötte lévő dolgokat, mi az ami érdekli, mi az ami kevésbé érdekli. Észre lehet venni, hogy a hosszabb távú memóriája miként épül lépésről-lépésre. Nekem emlékeim a tanyán lévő házunkból csak néhány van, némely csak fényképek által. Ami biztos hogy nem fénykép az az amikor én álltam a kapuban, anyu a lakásajtóban, nővérem pedig a szomszéd fiúval a reptéren játszott. Konkrétan ennyi amire emlékszem ebből az eseményből az már csak talán, hogy anyu azt mondta, hogy menjek én is játszak velük de én nem akartam. Nem tudom milyen idős voltam ekkor de ez az emlékkép az elsők közt van mely bennem él. Mivel ha mindenigaz '81-ben költöztünk be a városba ezért max. 2-3 éves lehettem ekkor amikor ez történt. Innentől kezdve már több emlékem van. Kíváncsi leszek arra Gergő mit fog majd nekem felhozni élete első emlékképének. Eddig azt gondoltam igazából onnan emlékeznek az emberek amikortól már beszélni is tudnak. Ez talán azért nem igaz mert én ekkor még nem beszéltem. Gergő nagyon sokat beszél és mostanában értelmes kérdésekkel kezdett el bombázni. Eddig csak úgy kérdezett, mostmár tudatosabban teszi ezt.
Más: Gergő mostanában rászokott arra, hogy megmondja mit főzzek. Én meg szeretem is megkérdezni mert nem kell nekem gondolkodni és még azt is ehet amit szeretne. A múlthéten palacsintát kért. Egyik reggel felkeltünk és azt mondta: Anyu csinálj nekem olyan palacsintát mint amilyet nyaraláson ettünk. Így estére kakaós palacsinta volt. Tegnapelőtt krumplipürét kért, ma pedig levest kért kockára vágott ropogós kenyérrel azaz zsemlekockával (biztosan az oviban ettek ilyet mert itthon még sosem csináltam), utána tarhonyás (úgy mondja tarkonyás) husit csináltam. Pörköltet kért volna mellé (mindegy milyen húsból) de mivel annyiszor van pörkölt nálunk, hogy az apjával már unjuk ezért mondtam neki, hogy nem, így kitalálta, hogy tarhonyás csirkepörkölt legyen, (múlt héten Editnél evett ilyet, illetve evett tojáspörköltet is náluk) majd ebből maradt a kockára darabolt sima sertéshusis tarhonya, hagymával. Gergő annyira imádja a pörköltet, hogy amit így hívnak az mind jöhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése