Óraátállítás, mentőtisztes előadás

A blogokat olvasgatva mindenki panaszkodik egy kicsit az óraátállítás miatt. Úgy tűnik Gergőnk nagyon tökéletes mert ezt az akadályt is könnyedén vette. Vagyis mintha nem is lett volna minusz egy óra. Mindent ugyanabban az időpontban csinált vagyis ami a régi szerint 8-kor volt az most is 8-kor van. Összesen annyit csináltam Gergővel, hogy mikor felkelt háromnegyed 6-kor vagyis már háromnegyed 7-kor nem adtam Neki oda a tápszeradagját hanem megvártuk a reggelit amit az új időpont szerint 8-ra tettem. Innentől kezdve a következő kaja a fél 12-es ebéd volt (bölcsis szokás szerint) majd ment minden úgy mint addig. Délelőtt is aludt egy keveset és délután is fél 2-kor elaludt az új idő szerint, ami a régi szerint is így volt. Ezután háromkor uzsi volt (szintén a bölcsödéhez igazodva ez az új uzsi időpontja, igaz este hatkor emiatt már általában éhes). Az esti fürdés is 7-kor volt és meg is vacsizott, majd jöhetett egy kis játék után az alvás. Szóval ment minden rendesen. Ma reggel azt hittem, ha már tegnap minden ment a maga útján, hogy majd ma meg lesz ennek a bőjtje és lesz egy kis zavar. De semmi. Mindent abban az időpontban csináltunk mint eddig és csak csodálkozom, hogy hogy nem tűnt fel Gergőnek az a minusz egy óra. Szerintem Ő a kajákhoz köti a napirendet és nem érdekli (hisz nem is érti) mennyi az idő csak azt érzi, hogy meg volt az első kaja (indul a nap 0 óra) innentől tudja, hogy mennyi idő fog eltelni a következő kajáig és tudja mikor mivel tölti ki a két kaja közti időket, (reggel 8 óra = 0 órához képest plusz: 1,5 óra múlva alvás, 3,5 óra múlva ebéd, 5,5 óra múlva alvás, 7 óra múlva uzsi, 11 óra múlva vacsi és alvás). Csak jó egy biztos napi rutin felállítása. Mindig is ragaszkodtam hozzá, mert mindenhol azt hallottam, hogy ez tökéletessé teszi a baba életét. Gergőnél már a pocakomban elindult ez a napi rutin felállítása (akaratomon kívül a terhességi cukor miatt) így nem került különösebb fáradságomba ezt követni.

A mai napon voltunk baba-mama klubban ahol egy mentőtisztet hívtak (szintén egy anyuka 9 és fél hónapos babával jött). Az újraélesztésről és a lenyelt dolgokról volt szó, már amennyire érteni lehetett az előadó gyermekétől akit előadás közepén még meg is szoptatott miközben beszélt. Nem vagyok ellene, hogy társaságban szoptasson egy nő hiszen ez a legtermészetesebb dolog, de azért komolyabbra is vehették volna ezt a témát. Hozott magával egy lélegeztethető műanyag babát amin megmutatta hogyan kell lélegeztetni majd mindenki aki akarta kipróbálhatta. Összesen hárman voltunk akik kipróbáltuk. Olyan baba volt ez aminek a mellkasa emelkedett amikor levegőt fújtunk bele. Elmondta hogy sima kemény felületre kell hanyatt fektetni a kicsit, és a fejét meg kell emelni, vagy a válla alá helyezni egy kb. 2 cm-es magasra hajtogattot pelust (textildarabot), majd a száján és az orrán egyidejűleg kell a levegőt befújni. Amikor akkora lesz a baba, hogy már nem tudjuk egyidejűleg a szájába és az orrába is fújni a levegőt akkor már csak az orrába kell. A mellkas nyomásáról annyit mondott, hogy a cici vonalában kell középen 1/3-ra benyomni. Igazándiból nem tudta megmondani, hogy hányszor kell fújni és a mellkasát nyomni mert azt mondta ahogy nőnek a babák ez úgy változik. (Nem lettünk sokkal okosabbak, de azt mondta majd küld egy e-mailt amiben lesz egy táblázat erről). Az újraélesztést követően az idegen tárgy eltávolításáról beszélt. Leírni nehéz hogy ezt hogyan kell csinálni. Amit megjegyeztem, hogy a hasát a térdünkre helyezzük úgy hogy a gyermek feje lejjebb legyen mint a feneke és erős mozdulattal a két lapocka közé ütünk 5x majd ha nem távozott még mindig az a bizonyos idegen test akkor megfordítjuk és a nekünk rekeszizom környékén a gyermeknek ez a bordái alatt a hasa tetején valahol megütögetjük szintén 5x. Ha még mindig bent van a tárgy akkor ezt felváltva csináljuk. A lélegeztetésnél minden esetben hívni kell a mentőt még ha sikerül is a lélegeztetés. Mind a lélegeztetésnél mind az idegen test eltávolításánál meg kell említeni a háziorvosnak, hogy tudjon az esetről. Szóval kb. ennyit mondott el az előadó hölgy. Az előadást követően hamar távoztunk mert Gergő álmos volt és nem is a megszokott társaság gyűlt most össze. Azonban volt egy aranyos esete Gergőnek amikor az egyik gyermek fel-alá rohangált Gergő is próbálta vele tartani a tempót és Ő is rohant utánna. Néha megállt és hangosan nevetgélt majd futott tovább a kisfiú után. Aranyosak voltak főleg ahogyan Gergő futni próbált. A foglalkozás után az épületből kifele jövet pont összefutottunk apával aki éppen az ott lévő egyik tűzcsapon dolgozott a munkatársaival. Így egy kicsit még apázhatott is Gergő ami biztos furcsa volt most Neki mert napközben nem szoktak találkozni csak így az utcán.

Mostanában hogy jó az idő sokat vagyunk kint a friss levegőn. Délelőtt is délután is. Ha együtt megyünk a boltba mostmár mindig sétálva jön Gergő. Igaz a mai nap is úgy éreztem egyet léptünk előre és kettőt hátra. Mindig az érdekelte ami a hátunk mögött zajlott. Nehéz így haladni. Állandóan fogtam a kezét és kicsit noszogatva húzogattam, hogy haladjunk is. Csak az oda utat vállalja, ahogy kijövünk a boltból ültetem bele a babakocsiba mert már elég fáradt addigra.

Igaz hogy még csak ruhában de már 5 percet is képes a bilin ülni, miközben van a kezében valami. Ha pelus nélkül ültetem rá, szerintem azért mert hideg, nem marad meg rajta. Mostanában a konvektor elé teszem a bilit, hogy melegedjen, de ennek nem olyan az anyaga így ez mindig egy kicsit hideg érzést kelt amikor ráül. Nem szeretném, hogy idegengedjen emiatt tőle, így örülök, hogy ruhában képes megmaradni rajta.