A mai napon a Kerekítő foglalkozáson az előadó egy ovónő volt aki a mesélés fontosságáról beszélt. Ami ránk vonatkozott az az, hogy mostanság, egy éves kora körül ér oda egy gyermek, hogy érti a szavakat amik elhangzanak mesélés közben. Ilyenkor még nagyon egyszerű meséket kell mondani kb. 5-6 mondatosak elegek. A mesélésre is igaz az ami az evésnél, hogy a változatosság egyáltalán nem lényeg. Vagyis a gyermekeknek ha hónapokon keresztül ugyanazt mondjuk és mi már kívülről fújjuk Ők akkor is azt a mesét szeretnék hallgatni. Mikor nagyobbak lesznek már az is előfordul, hogy Ő maga fogja mondani, hogy: Anyu, tegnap nem így mondtad. A legjobb ilyen korban a láncmese. Vagyis amikor összeláncolódnak a történetben a szereplők.
Pl. répamese:
Részlet: Egérke húzta a macskát, macska húzta Bogárkát, Bogárka húzta unokát ,unoka húzta anyókát, anyóka húzta apókát, apóka húzta a répát
Jó mese még az iciri-piciri kismacska:
Volt egyszer egy iciri-piciri házacska;
ott lakott egy iciri-piciri kis macska.
Volt annak két iciri-piciri kis ökre,
rákaptak egy iciri-piciri kis tökre.
Csizmát húz az iciri-piciri kis macska,
hová lett az iciri-piciri barmocska.
Bejárja az iciri-piciri kis erdőt,
s nem leli az iciri-piciri tekergőt.
Bejárja az iciri-piciri kaszálót,
s nem látja az iciri-piciri kószálót.
Rátalál egy iciri-piciri kis tökre,
bánatában iciri-picirit meglökte.
Felfordult az iciri-piciri tököcske,
benne a két iciri-piciri ökröcske.
Megörült két iciri-piciri ökrének:
vége van az iciri-piciri mesének!
Jók még a bábozós mesék, épp a mai napon mostam ki azokat a játékokat amelyeket a héten hoztunk el a kereszlányoméktól, aki már kinőtte (4 éves) néhány játékát és ideadta. Azok közt találtam bábozós kézre húzható játékot, pont jó lesz. Eddig zoknival játszottam Gergőnek az is tetszett eddig Neki, vagyis nem feltétlenül kel venni bábot.
Eleinte elég maximum negyedórát mesélni a későbbiekben sem szabad egy óra hosszánál többet, és jó ha a mese végén mindig van egy lezárás ami minden nap ugyanaz (az ovónő vallásos, így ő az imádkozást mondta), hogy tudja a pici akkor most tényleg vége és nincs még egy meg még egy mese. Célszerű esténként lefekvés előtt mesélni. A mi esetünkben ez egyenlőre lehetetlen, mert Gergő már az esti tejcsijén elalszik, így én eddig napközben olvastam Neki, azonban mint kiderült túl bonyolult meséket. Gergőnek még elég egy olyan mesekönyv amiben lehet, hogy nincs is szöveg, elég ha képek vannak benne és majd mint anyuka nekem kell kitalálnom hozzá egy történetet. Van ilyen könyvecskéje, bár azért van benne egy két mondat, de azt mondta az ovónő nem baj, hisz ha nem vagyunk elég kreatívak az segítség lehet. Mivel gyorsan fejlődnek a gyerekek az amit itt leírtam hamar megváltozik és nem is olyan sokára már én is remélhetőleg egy órán keresztül fogok Gergőnek mesélni. Én már nagyon várom, hogy figyelve hallgassa amit mesélek Neki esténként, és közbeszóljon, ha valami nem úgy volt mint előtte nap. Annyi mindenről szó volt, hogy nem is emlékszem igazán, főleg, hogy rentgeteget kellett Gergő után mennem, volt olyan mikor épp hozzám beszélt az előadó, és mikor végzett azt sem tudtam hol van Gergő, bár itt egymás gyerkőceit is figyeljük így biztonságban vannak a babák. Gergő meg feltalálja magát és nem érdekli ha perceken keresztül nem lát engem. Mióta meg van a heverője és a rácsos kiságyát kineveztük járókának és beleöntöttem az összes játékát azóta napközben sokkal többet játszik benne mint addig amíg abban aludt. Szinte látom, hogy bele szeretne menni, hogy a játékaival játszon. Akkor amikor a földre borítottam ki a kosárból a játékokat nem játszott velük ennyit mint most. Sokáig el van egyedül és még úgy is ha kimegyek a szobából és nem vagyok mellette és nem lát. Természetesen rá szoktam nézni, eleinte percenként de rájöttem, hogy el van így ha dolgom van előfordult már, hogy csak 10 perc múlva mentem be a szobába. A hangját folyamatosan figyelem és ha nagy a csend azonnal megyek mert olyankor sumákol valamiben. Egyenlőre nem tud kifordulni felülről, de azért figyelni fogom és ha megtanul felül kijönni akkortól nem fogom így egyedül hagyni.
Pl. répamese:
Részlet: Egérke húzta a macskát, macska húzta Bogárkát, Bogárka húzta unokát ,unoka húzta anyókát, anyóka húzta apókát, apóka húzta a répát
Jó mese még az iciri-piciri kismacska:
Volt egyszer egy iciri-piciri házacska;
ott lakott egy iciri-piciri kis macska.
Volt annak két iciri-piciri kis ökre,
rákaptak egy iciri-piciri kis tökre.
Csizmát húz az iciri-piciri kis macska,
hová lett az iciri-piciri barmocska.
Bejárja az iciri-piciri kis erdőt,
s nem leli az iciri-piciri tekergőt.
Bejárja az iciri-piciri kaszálót,
s nem látja az iciri-piciri kószálót.
Rátalál egy iciri-piciri kis tökre,
bánatában iciri-picirit meglökte.
Felfordult az iciri-piciri tököcske,
benne a két iciri-piciri ökröcske.
Megörült két iciri-piciri ökrének:
vége van az iciri-piciri mesének!
Jók még a bábozós mesék, épp a mai napon mostam ki azokat a játékokat amelyeket a héten hoztunk el a kereszlányoméktól, aki már kinőtte (4 éves) néhány játékát és ideadta. Azok közt találtam bábozós kézre húzható játékot, pont jó lesz. Eddig zoknival játszottam Gergőnek az is tetszett eddig Neki, vagyis nem feltétlenül kel venni bábot.
Eleinte elég maximum negyedórát mesélni a későbbiekben sem szabad egy óra hosszánál többet, és jó ha a mese végén mindig van egy lezárás ami minden nap ugyanaz (az ovónő vallásos, így ő az imádkozást mondta), hogy tudja a pici akkor most tényleg vége és nincs még egy meg még egy mese. Célszerű esténként lefekvés előtt mesélni. A mi esetünkben ez egyenlőre lehetetlen, mert Gergő már az esti tejcsijén elalszik, így én eddig napközben olvastam Neki, azonban mint kiderült túl bonyolult meséket. Gergőnek még elég egy olyan mesekönyv amiben lehet, hogy nincs is szöveg, elég ha képek vannak benne és majd mint anyuka nekem kell kitalálnom hozzá egy történetet. Van ilyen könyvecskéje, bár azért van benne egy két mondat, de azt mondta az ovónő nem baj, hisz ha nem vagyunk elég kreatívak az segítség lehet. Mivel gyorsan fejlődnek a gyerekek az amit itt leírtam hamar megváltozik és nem is olyan sokára már én is remélhetőleg egy órán keresztül fogok Gergőnek mesélni. Én már nagyon várom, hogy figyelve hallgassa amit mesélek Neki esténként, és közbeszóljon, ha valami nem úgy volt mint előtte nap. Annyi mindenről szó volt, hogy nem is emlékszem igazán, főleg, hogy rentgeteget kellett Gergő után mennem, volt olyan mikor épp hozzám beszélt az előadó, és mikor végzett azt sem tudtam hol van Gergő, bár itt egymás gyerkőceit is figyeljük így biztonságban vannak a babák. Gergő meg feltalálja magát és nem érdekli ha perceken keresztül nem lát engem. Mióta meg van a heverője és a rácsos kiságyát kineveztük járókának és beleöntöttem az összes játékát azóta napközben sokkal többet játszik benne mint addig amíg abban aludt. Szinte látom, hogy bele szeretne menni, hogy a játékaival játszon. Akkor amikor a földre borítottam ki a kosárból a játékokat nem játszott velük ennyit mint most. Sokáig el van egyedül és még úgy is ha kimegyek a szobából és nem vagyok mellette és nem lát. Természetesen rá szoktam nézni, eleinte percenként de rájöttem, hogy el van így ha dolgom van előfordult már, hogy csak 10 perc múlva mentem be a szobába. A hangját folyamatosan figyelem és ha nagy a csend azonnal megyek mert olyankor sumákol valamiben. Egyenlőre nem tud kifordulni felülről, de azért figyelni fogom és ha megtanul felül kijönni akkortól nem fogom így egyedül hagyni.
Köszi a tippeket, hogy milyen meséket meséljünk a gyerkőcöknek. Puszi Dorka és Enikő
VálaszTörlés