Nincs miről írnom

Most, hogy nincs témám nehezen veszem rá magam, hogy írjak. Képek készültek és feltehetném, de nehezemre esik kimenni a gépért a konyhába. Esténkéntre már elfáradok.

Gergő egyre több mindent beszél. Élvezettel hallgatom és mosolyogva fedezem fel az újabbnál újabb szavait, mondatait. Viszont azt észrevettem, hogy az apja nem érti meg úgy mint én.

Az utóbbi mondatai amik tetszettek:

Kérek szépen kekszet, (na persze az add ide még mindig hamarabb az eszébe jut) mehetünk bölcsibe csajozni (ezt az apja tanította Neki a hétvégén), kérek alma, vagy kérek narancsot, a kikapcsoltam szót szinte minden dologra használja vagyis mondja, ha a telefont kapcsolgatja vagy ha a tv-t kell ki vagy bekapcsolni, de használja ha a babakocsiba vagy az autósülésbe kapcsoljuk Őt be. Ha meglátja hogy a gyógyszereit készítem elő akkor mondja, hogy gyógyszer, de ma lefekvés előtt, hogy hogyan jutott az eszébe a doktornéni azt nem tudom, de elkezdte emlegetni. Van még sok halandzsa a mondataiban de már többnyire megértjük egymást. Ja és elkezdett válogatni az öltözködésében, vagyis nem mindegy, hogy sikukus, Postás Pat-es, vagy esetleg Roary versenyautós, vagy traktoros fölsőt vesz-e fel. A hétvégén átválogattam a ruháit és kiszedegette a mintásakat, kiemelve a kedvenceit amik azóta is a szekrényen kívül vannak. Az egyik munkatársamtól kapott Gergő egy Thomas-os baseballsapkát, még nagy rá de azt mondta Móni, hogy nem bírta otthagyni a boltban. Ő már a harmadik munkatársam aki Gergőnek vett valamit. Aranyosak. Csináltam képet is Gergőről benne, de majd képek máskor. Mostanában ha valamit szeretne Gergő akkor rászokott arra, hogy hátulról elkezd tolni és írányít, hogy merre menjek. Ha ülök akkor is tol és mondja amit szeretne. Ma este narancsot (ajancso vagy valami ilyesminek hangzik) kért de mivel az apja még nem érti mit mond így nem tudta hova megyünk akkor amikor már fürcsizni kéne. Mivel nem volt narancs bepróbálkoztam a kivivel, amit sajnos nem szeret annyira így végül maradt az alma evés. Mikor felkerült a bölcsibe volt ott egy akkor két éves gyermek akinek az anyukája megpucolta az almát és úgy egybe adta a fia kezébe. Én meg csak csodálkoztam, hogy egy ekkora gyerek hogy tudja azt megenni és mi mikor fogunk idáig eljutni, (naívan azt hittem egy gyerek talán 3-4 évesen tud egyedül almát enni). Hihetetlen módon fejlődnek a gyermekek mert már Gergőnek sem kell apró gerezdekre vágnom az almát. Szintén megpucolom kezébe adom és már rágicsálja is. Ha véletlenül a haja rajta marad és a szájába köt ki akkor egyből kiköpi és adja a kezembe hogy kuka.

Ahhoz képest, hogy nincs miről írnom azért ilyenkor is jönnek a gondolatok egymás után, de mostmár tényleg megyek aludni, mert korán van a reggel.